Miután elmeséltem Nektek a vasárnapi mézeskalács sütést, nekiálltam recepteket válogatni. Az idei nyáron sajnos elvesztettem két családtagomat is: néhány hét különbséggel meghalt az anyai nagypapám és a keresztanyám. A keresztanyámról azt kell tudni, hogy az apai nagymamám legkisebb húga volt. Ők kilencen voltak testvérek, és a keresztanyám volt az utolsó testvér, aki elment. Az egész rokonság eléggé szeretett és jól tudott főzni, szerették, gyűjtötték a recepteket. A keresztanyám pedig a testvérei halála után a recepteket összeszedte és megtartotta. Erre viszont csak vasárnap jöttem rá: miután kisült a mézeskalács, fel kellett mennünk a keresztanyám lakásába, ahol a konyhában matatás közben rábukkantam erre a gyűjteményre. Teljesen izgatott lettem... elfogott a remény, hogy hátha megtalálok egy áhított családi receptet, amit gyerek fejjel nem tanultam meg a nagymamámtól, később meg már nem volt rá lehetőségem sajnos: az igazi réteges-leveles töpörtyűs pogácsa receptjét, ami belül foszlós és puha, kívül pedig ropogós. Amikor élt még szegény keresztanyám, megkérdeztem tőle, hogy nem emlészik-e rá, hogy a mama hogyan készítette ezt, de sajnos nem tudta megmondani... az apai nagypapámat is kérdeztem régen, de ő sem tudta megmondani, pedig papa is elég jól főzött... de a mama volt a pogácsa mestere... a családom ezen ága Vas megyéből, Celldömölkről, pontosabban Alsóságról származik és néhány testvér ott élt és ott is halt meg. Mariska néni, nagymamám egyik nővére is ott maradt a férjével. A mamámmal nagyon sokat voltam náluk nyaranta. Itt váltam kicsit falusi gyerekké is, amitől akkor nem voltam annyira boldog, de most meg kifejezetten örülök neki. Reggelente összeszedtem a tojásokat a tyúkok alól, kikevertem a moslékot a disznóknak, reszeltem a tököt a libáknak, fejtettem a borsót, a babot, gyűjtöttem befőttes üvegbe a krumpli virágáról a krumplibogarakat, morzsoltam a kukoricát, majd vittem a csirkéknek... stb. Azt hiszem ott kedveltem meg a piacokat is és a főzés szeretetéből itt is ragadhatott rám egy adaggal :)
Szóval amikor Celldömölkön voltunk, a mamám és Mariska néni mindig sütöttek töpörtyűs pogácsát a sparheltban. Igen, abban... Nem volt bevezetve a gáz... gázpalack és gáztűzhely volt azért, de a sparheltban finomabb volt a pogi :) A fürdőszobában egyébként széntüzelésű vízmelegítő bojler volt :) Amikor fürödtem, hallani lehetett a tűz ropogását... elkalandoztam a gyerekkori emlékek között, bocsi...
Szóval amikor nekiálltam a tetemes receptkötegnek, reménykedtem benne, hogy találok egy cetlit 'Annus féle töpörtyűs pogácsa' felirattal... A legutolsó kupacban végül találtam egy egészen hasonló, gépelt receptet... a technológia az oké, kelt tészta, többszöri pihentetés, töpörtyű hozzáadása több részletben, hajtogatás (ezekre emlékeztem). Most már csak ki kell majd próbálni, hogy az arányok is stimmelnek-e.
Találtam egyébként még sok-sok érdekességet... megsárgult újságokat, régi receptes naptárakat 1936-ból, 1941-ből és két szakácskönyvet, amiről azt sejtem, hogy a dédnagymamámé lehetett.
Teljesen átszellemülten és meghatottan forgattam a papírokat. Remélem egyszer majd én is továbbadhatom a tudásomat és ezeket az értékeket, amikre nagyon fogok vigyázni :) 
Amin még nagyon jót derültem, azok a régi társkereső hirdetések voltak. Sok receptet vágtak ki a családom nő tagjai újságokból. Az egyik folyóiratban a receptes oldal túloldala volt a társkereső rovat helye. Néhány cuki hirdetést befotóztam :)
Egy részről megnyugtató, hogy ez a pártalálás téma elődeinknél sem ment egyszerűen... másrészről elszomorító az, hogy most milyen stílusban működik ez az egész, főleg ezekkel a szösszenetekkel összehasonlítva... az elmúlt évek alatt fent voltam gyakorlatilag majdnem minden netes társkereső oldalon, hol rövidebb, hol hosszabb ideig (erről asszem regényt is írhatnék... :D), így első kézből mondhatom, hogy más világot élünk... asszem régimódi leányzó vagyok... na de elég a nosztalgiából... a töpörtyűs pogácsáról pedig referálok majd, amint lesz időm megsütni :)
Ma beszéltem ismét A Cheffel...azt hiszem nem a legjobbkor zavartam... viszont elküldtem neki a papírokat és most reménykedem, hogy elfogadják ezeket és mehetek végre tanulni :)
