Ismét nem egy kifejezetten főzős bejegyzés következik, így ha gondoljátok, nyugodtan szkippeljétek. Úgysem fogok rájönni, nem lesz harag :D
Az elmúlt két hónapban durva érzelmi hullámvasúton ültem. Voltak olyan napok, amikre a végén simán azt mondtam, hogy életem legboldogabb napjai között fogom számon tartani, de akadtak viszont olyanok is, amiket gombóccal a torkomban, minden erőmet összeszedve, fogaimat jó szorosan összeszorítva kellett végigcsinálni és közben még jó pofát is vágtam az adott szituhoz. Nem könnyű ezeket megélni. Era barátnőmmel szoktunk erről elmélkedni, hogy mennyivel egyszerűbb az élete a viszonylag közönyös embereknek, de mennyivel silányabb is valószínűleg.
Éppen ma sikerült túllendülnöm az egyik hullámvölgyön, amiről azt gondoltam, hogy sokkal hosszabb lesz a folyamat. Így munkából hazafele jövet elgondolkodtam rajta, hogy milyen tényezők segítségével jutottam el viszonylag gyorsan ide. Nem is olyan bonyolult a dolog, csak észre kell venni, hogy mennyire szerencsés is vagyok. Van egy édesanyám és egy édesapám, akik szeretettel átkarolnak, amikor éppen a vállukon sírok (a napokban szó szerint.. apu ráadásul, aki aztán nem egy érzelgős típus alapból)... Vannak olyan nagyszerű barátaim, akik nem csak meghallgatnak és együtt éreznek, hanem még a legszarabb helyzetekben is képesek mosolyt csalni az arcomra. Nagyon szeretem őket és hálás vagyok értük igazán :) Most viszont egy olyan dologról lesz szó bővebben, ami bárkinek rendelkezésére áll... és ez a zene. Nem tudok zene nélkül élni. Szerintem minden élményhez hihetetlen mértékben hozzájárul egy jó szám: hozzátesz, átlendít, elmélyíti és még jobban bevési az élményeket. A mai napig tudom például, hogy amikor kb. 16-17 évvel ezelőtt még a szüleimmel utaztunk Görögországba, éjszaka a buszon mindenki aludt, de én az utazás öröme miatt nem bírtam és a Savage Garden Truly, Madly, Deeply c. számát hallgattam. Ha bármikor meghallom ezt a számot, mindig eszembe jut az a nyaralás. Nyilván nem a minden nap hallgatottak közé tartozik már, de pont múltkor az autóban a Sláger Fm-re kapcsoltam és ez szólt - jó volt meghallgatni, emlékezni.
Egy igazán fontos zene nekem viszont az Amelie csodálatos életének a teljes filmzenéje, ami Yann Tiersen nevéhez köthető (a koncertjéről sajnos múlt héten lecsúsztam, pedig itt volt a MüPában) . Az egyetemi éveim elején (ó te jó ég... ~12 éve) láttam először a filmet, de nem utoljára és a zenéje minden telefonomra az elsők között került fel. Az egyetem alatt is volt sok nehéz időszak: a folyamatos éjszakázások a rajzleadások idején, brutál vizsgák, szigorlatok, pasiügyek stb. De ez a zene mindig segített átlendülni, picit más színben látni a világot. Emlékszem, hogy sokszor, amikor a Lágymányosi utcán sétáltam a koliból egy vizsgára vagy zh-ra, és hallgattam ezeket a számokat, egy picit sikerült összeszednem magam. Pedig nem tipikusan az a happy song stílus, inkább keserédesnek hívnám... (a tonic is keserédes, mégis imádom, főleg egy szelet citrommal, hogy még savanyú is legyen :D) Amikor hallgatom, mintha elsimítaná az örvénylő hullámokat a lelkemben, és a felkavaró érzések már kicsit kisebb amplitúdóval hullámzanának.
Van a filmben egy zongoradarab, amiről pedig egyből egy középiskolás összművészeti tábor jut eszembe Balatonföldváron, ahol egy jófej meleg tánctanár srác elzongorázta ezt. Iszonyat jó volt hallani élőben az egyik kedvencemet az albumról :)
Szóval "...a zene az kell, mert körülölel..." Amikor jöttem ma haza munkából és ezek a dolgok jártak a fejemben, meghallgattam egymás után párszor a Valahol Európában dalát, figyeltem a szövegét és csak mosolyogtam :)
Hallgassatok zenét minden nap, mert az jó minden helyzetben, csak meg kell találni az adott pillanatnak megfelelőt :)
PS: volt ám főzés most hétvégén is, nem is kevés, ellenben igazán sok :D Erről majd a héten mesélek, főleg hogy nagyon tuti képek és még egy kis videó is készül(t) - Levinek hála érte előre is :)
