Életem első néhány blog bejegyzésében egy nyaralásról szeretnék Nektek mesélni, amiről múlt héten jöttem haza. Ezek a bejegyzések élménybeszámolók is egyben. Részben magamnak: hogy a későbbiekben, amikor már esetleg kezdenek az emlékek megfakulni, akkor is vissza tudjak emlékezni minden fontos mozzanatra, részben pedig Nektek: hogy megmutassam, hogy indult el az életemben egy csodálatos változás és milyen helyek, emberek, élmények játszottak ebben közre.
Amikor hazaértem, el is kezdtem írni, de ma - egy héttel később - jutottam el odáig, hogy elkezdjem szerkeszteni ezt a blogot. Így bemásolom az első éjszakai írásomat:
"Nem vagy teljesen százas, de ezt eddig is tudtuk..." ez a mondat az elmúlt másfél héten többször is elhangzott, de teljesen pozitív értelemben :)
Most 2016.08.06. éjjel fél1 van, amikor ezeket a sorokat írom, bár leendő blogomra később kerül majd ki...technikai okok (életemben nem írtam még blogot, és nem birkóztam meg vele félig kómás, félig pedig még mindig kissé őrült hangulatban).
Amiért pedig billentyűzetet ragadtam, az nem más, mint az elmúlt 12 nap eseménysorozata.
Hétfőn reggel 7-kor értem haza Budapestre egy ProvEnce-i kirándulásról.
Nyár elején elkezdtem nézegetni a különböző utazási irodák ajánlatait, merre is vegyem az irányt idén. Az elmúlt években egy nagyobb baráti társasággal utazgattunk - főleg Horvátországban - de idén a gyermekáldások, házasságkötések és egyéb más örömteli események miatt ez elmaradni látszott. Én pedig szingliként eldöntöttem, hogy ha más nem, egyedül is belevágok egy izgalmas nyaralásba. Sok-sok ajánlat végigolvasása után a Baraka Utazási Iroda dél-franciaországi útja mellett tettem le a voksot. Egy kellemes, spontán, nyáresti fröccsözés során meséltem a szintén még egyedülálló Géza cimborámnak, hogy mit tervezek. Néhány pohár fröccs után nem vacillált túl sokat, ő is jönni akart. Másnap már be is fizettük az előleget. Az utazás nagyon ígéretesnek bizonyult: szebbnél szebb tájak, borkóstolók, bringatúrák, gyalogos túrák, piacolások, kajakozás egy kristálytiszta vizű folyón stb.
Géza barátom még a fröccsözés közben elkezdett azzal viccelődni, hogy kíváncsi lesz, miket fogok főzni a piacokon összevásárolt francia finomságokból.... na meg hogy biztosan az lesz, hogy első este főzök kettőnkre, aztán ennek híre megy, és a kirándulás végére már az egész csapatra én fogok főzni... mondtam neki, hogy a próféta szóljon belőle, mert én ennek csak örülnék :)
Aztán eljött az utazás napja: augusztus 26-án, pénteken este 10-kor indultunk a Műcsarnok mellől. Egész héten 10-12 órákat dolgoztam, hogy el tudjak menni szabadságra, pénteken is még teljes munkaidőben, 1000%-on pörögve... teljesen szétesve, de annál nagyobb boldogságban szálltam hát fel arra a buszra, amiről hétfőn reggel, ugyanott egy új emberként szálltam le. Még nem tudom, hogy így lesz-e - de eddig minden jel arra mutat - hogy ez a nyaralás elindított az álmaim felé vezető úton... kezd összeállni a kép... és az elmúlt két nap, amióta itthon vagyok szintén olyan élményekkel ajándékozott meg, hogy szinte el sem hiszem...
(Aludnom kéne lassan, hajnali 1... de a gondolatok száguldanak a fejemben, és attól félek, ha nem írom le, talán elvesznek... muszáj írnom... még soha nem éreztem ilyet...)
Nulladik és első nap:
Az egész péntek (2016.08.26.) éjszakát a buszon töltöttük, a pihenőhelyeken fél órákat álltunk sorban a mosdónál...(persze csak a csajok...), de szombaton délután megérkeztünk Genovába, a tranzit szállásunkra. Gyors bevásárlás a közeli szupermaketben... már éreztem, hogy jó helyen vagyok... kecskesajt, olasz kolbász, szőlő és az elmaradhatatlan füge... aznap Gézával megfogadtuk, hogy az út minden napján eszünk majd fügét... (így is lett :) )
Aztán elfoglaltuk a szobát és a nyakunkba vettük a várost. Géza a halak és az akvarisztika megszállottja, így nem hagyhattuk ki az genovai akváriumot, amit Európa legnagyobbikaként reklámoztak a hotelben. Nem is bántuk meg: láttunk gyönyörű színes halakat, cápákat éééés... delfineket :)
A horvátországi vitorlázások alkalmával a hajóról már láttam kétszer delfineket, de csak pillanatokra, és nem teljes szépségükben. Itt Genovában viszont egészen közelről gyönyörködhettem ezekben a csodálatos állatokban, miközben Erik Satie Gymnopédie no 1.-ja szólt...lélegzetelállítóan megindító volt :)
Az akvárium után a kikötőben bóklászva, az utazás szendvicsei után már vágytunk valami normális ételre. Géza kiszúrt egy street food-os helyet, ahol isteni finom tengeri herkentyűket sikerült lőni, némi grill zöldséggel és persze jól behűtött fehér borral...
Miután a ~35 fokos melegben, egész éjszakás buszozás után elfogyasztottuk ketten a ~0,5 l bort, kissé mámoros állapotban indultunk felfedezni Genova óvárosát. Megnéztük Columbus szülőházát, ettünk levezetésképpen egy jó olasz gelatot (1 gombóc fenyőmag, 1 gombóc csoki fondant) és kóboroltunk, amerre vitt a lábunk :) Az utolsó metrót lekésve megkockáztattunk egy helyi buszt, amivel kissé kalandosan ugyan, de sikerült végül visszatalálnunk a szállásunkra, ahol szinte egyből álomba zuhantunk.
Másnap Monaco felé vettük az irányt, de erről majd holnap mesélek :)
