Reggel, óracsörgés előtt már 6 után kipattant a szemem (és hát ugye éjszaka kettőkor még pörögtem...).
Az utunkat aznap a Vaulcluse-forrásnál kezdtük. Egy kis séta a folyóparton a forrásig, ami egy nagyon érdekes katlan szerű helyen tört fel. Edinával és Valival, két kedves útitársammal ki is néztünk egy szimpatikus kávézót a parton. Miután megnéztük a forrást, itt ittunk egy nagyon jó kávét... életmentő volt :)
A folyó smaragdzöld színű vizére két oldalt behajlottak a fák, többek között a füge is :) A forrástól nem messze volt egy vízimalom, ahol a papírgyártást mutatták be, illetve sok szép kiadványt lehetett (volna) vásárolni... nem kevés angol nyelvű szakácskönyv volt... nem sok híja volt, de itt már kemény voltam, és nem csábultam el... :)
A csendesebb reggeli program után átmentünk a kajakbérlős helyre, és legnagyobb örömömre vízre szálltunk, juppíííí :) Rémisztgettem is egyből a többieket, hogy ne számítsanak kíméletes bánásmódra, ha a közelembe kerülnek, de sajnos nem mindenki volt partner a mókázásban, de páran azért igen :) A folyó kristálytiszta átlátszó vizű volt, és durván hideg... annyira, hogy néhány perc után szinte fájt a lábfejem benne... de víííííz :D Szóval némi füge legelés és a Simon fiúkkal folytatott vízicsaták után megálltunk egy fövenyes részen. És hát nekünk sem kellett több, jöhetett egy kis pancsi is... fájt, de baromi jó volt :D Egyszerűen csak kacagni bírtam :) Élveztem a kajakozás minden pillanatát és komolyan csalódott voltam, amikor ki kellett szállni :(
Egy gyors átöltözés után elindultunk újra Gordes felé, ahol találkoztunk a szarvasgombás emberrel, meg az irtócuki kutyájával. A kutyussal egyből nagy barátságba kerültem az elején, belehempergett az ölembe :) A szarvasgomba keresése kicsit színpadias volt, nem ez volt a legfelemelőbb program a héten. Miután sikeresen találtunk a kutyus segítségével néhány gombát, elmentünk az gombász fickó birtokára, ahol kaptunk egy kis kóstolót a gombából. Pirított kenyérdarabkákon sós vaj, azon egy leheletnyi vékony szarvasgomba szelet... aminek az ízét kb. csak úgy lehetett érezni, ha levettem a kenyérről... sajnos a sós vaj nagyon elnyomta az ízét.
Kaptunk kísérőnek egy kis bort is, nehogy kiszáradjunk a nagy forróságban :D Nekem kellőképpen meg is alapozta a hangulatomat az a néhány pohárka... így amikor visszaértünk a szállásra, jó lendülettel álltam neki a pohárkrém összeállításának. A kedves kis kuktáim ismét aktivizálták magukat, nagyon rendesen segítettek :) El is készült a desszert, kb. 40 főre. Aztán felmentünk a teraszra a búcsúestre... megettük a cuccot, de nekem már nem nagyon volt étvágyam az elmúlt 1-2 napban... Nem kevés bort hoztak fel Ildikó és Levi, de valahogy nagyon punnyadt volt a társaság... én reménykedtem egy kis táncolós befejezésben, de ez szolid francia zenék hallgatásában kifulladt... ahogy kezdtek elszivárogni az emberek, én is visszamentem lassan a szállásra... de még mindig abban a furcsa, zakkant lelkiállapotban, ahogy az előző nap is. Éreztem, hogy tök fölöslegesen feküdnék le aludni, úgysem menne. Nekiálltam hát a takarításnak, meg az összepakolásnak.
Olyan kettő körül aztán kidőltem...
