Na hát tegnap elmeséltem Nektek, hogy az angol tanulásom milyen klasszul alakul, ma pedig megosztom Veletek, hogy az elmúlt pár hétben milyen pozitív élmények értek, amióta hazajöttünk Provence-ból:
- az egyik délután hamarabb leléptem az irodából, mert úgy volt, hogy jönnek megnézni a lakásomat. Az ingatlanos elfelejtette, hogy jönnie kéne... no comment... viszont így el tudtam menni gumishoz. A jobb hátsó kerekem időről időre leeresztett, mondták, hogy valószínúleg van egy lassú defektem. A Szentendrei útra mentem el egy műhelybe tenisz előtt. Vártam kb. negyed órát, majd jött a szerelő, hogy elkészült, a szelep volt a ludas... kicserélték és most már jó lesz. Kérdeztem, hogy hol tudok fizetni, amire ő mondta, hogy nem kell fizetnem, ez ajándék volt :)
- még ugyanezen a napon megtaláltam az elveszettnek hitt kedvenc napszemüvegemet, amit tavasszal vettem. Nem volt éppen olcsó és nagyon megszerettem. De az utazás előtti héten a sok túlórázás meg rohanás során azt hittem, hogy elhagytam valahol, de tenisz után, amikor pakoltam be cuccaimat a kocsiba, megtaláltam. Olyan érzés volt megtalálni, mintha ajándékba kaptam volna egy újat, mert már teljesen letettem róla és azon gondolkodtam, hogy ősszel hátha leárazzák majd és veszek egy ugyanolyat :D
- anyu segítségével elkészítettük az első adag befőzős cuccot: citromos-őszibarackos cukkinilekvár, rumos szilvalekvár, zakuszka és aszaltszilvás őszibarack chutney. A békási piacon vásároltam be (kicsit lehangoló volt a francia piacokhoz képest, de itt is voltak tök jó fej árusok, csak a választék és a minőség volt sokkal gyengébb. Viszont találtam sertéstüdőt, aminek nagyon megörültem, mert régóta szeretnék főzni igazán jó szalontüdőt, szalvétagombóccal). Szóval a piacon jó áron sikerült végül egész jó minőségű zöldségeket kihalásznom, bár tény, hogy egyesével válogattam át mindent.
Még piacolás után egyből megfőztem a szilvalekvárt, aztán másnap anyu kuktáskodott és elkészítettük a zakuszkát, a chutneyt és a cukkinilekvárt. Arra számítottunk, hogy egész nap dolgozni fogunk ezekkel, de délután háromra már minden a befőttes üvegekben volt, a konyha pedig egész tűrhető állapotban :). Így le tudtunk menni a váci Duna-partra sétálni egyet, na meg ott is ebédeltünk. Nagyon jó nap volt ez is, Levi pedig már vitt is el egy sorozatot tesztelni egy ismerősének :)
- egyik, még kellemes nyári estén találkoztam Klau barátnőmmel. Nagyon jókat beszélgettünk, fröccsöztünk, kajáltunk a Karaván udvaron, sétálgattunk a pesti éjszakában. Klau nem olyan régen végzett el egy grafikai sulit. Nagyon ügyes, tök jó dolgokat tervezett mostanában. Igazán tehetségesnek tartom, hajrááá Klau :) Megkértem hát, hogy készítsen el nekem egy kisarculatot. Elég lelkesnek tűnt, izgatottan várom az eredményt :)
- találtam egy OKJ-s szakácstanfolyamot, ami október 15-én indul, csak 10 hónapos kéthetente szombatonként kell járni és szinte a szomszéd utcában lesznek az elméleti órák, a gyakorlat meg a Gundelben (mármint a szakközépben, nem az étteremben :) )
- fogytaaaaaam :) 6 kg-t eddig a három hét alatt, juppppííííí :) és sok régi kedvenc göncöm feljön rám újra :) Még kb. 8 kg-t kéne letolni, és akkor aztán már nagyon büszke lennék magamra, és nem érezném végre azt, hogy nincs semmim, amit felvegyek... Na neeem, olyan úgysem lesz soha :D
- múlt héten Vönöckön jártam egy nagyon kedves rokonomnál, akitől fantasztikus ajándékokat kaptam: 1 kakast, 2 tyúkot, kolbászt, szalonnát, csomó zöldséget: céklát sárgarépát, uborkát, paprikát, apró lilahagymát, krumplit, csemegeubit stb, és még egy Zara parfümöt is, pont olyat, amit mintában vettem pár hete és nagyon megtetszett :) Egy kellemes estét töltöttem nála, ahol ismét megtapasztaltam, hogy falun mennyivel másképp működnek az emberek. Odafigyelnek egymásra, segítenek egymásnak és már engem is szinte családtagként köszöntenek. Igazán kedves embereket ismertem meg itt is. A kakasból szombaton elkészült a coq au vin, amit már a francia kiránduláson kitaláltam, miután megkóstoltam a Péter féle csirkéből készült verziót. Annyit módosítottam a recepten, hogy a lisztbe beforgatott, szalonnazsíron átpirított kakas alkatrészeket leraktam a kedvenc római tálamba, és úgy toltam rá az üveg bort (amiben persze pácoltam előtte a húst). A mellet kicsontoztam, és a csontból egy-két sárga- és fehérrépával összedobtam egy alaplevet. Ezzel pótoltam még a szükséges folyadékot. Belekerült minden alkatrésze az elején, kivéve a belsőségek. Azokat kicsit később tettem bele, de bennevolt a zúza, a szív, a máj és hát a tökei is. Elég király lett :)
- ha minden jól megy és Péter is komolyan gondolta, akkor a november 19-i Restaurant Day-en kipróbáljuk magunkat egy egynapos lakásétterem formájában. Részletek még nincsenek, de vasárnap a megfázásomnak köszönhetően egész nap szobafogságra ítéltem magam és ~12 órán át ment a TV Paprika. Jó néhány receptet le is jegyeztem, és új ötletek is születtek a fejemben, készüljetek ;) (ezek után már nem gondolhatod meg magad kedves Péter :P )
- a régi laptopom már nagyon az utolsókat rúgta, ezért úgy döntöttem, hogy veszek egy újat. Nem vagyok egy nagy számítógép zseni (bár ugye programozó osztályba jártam középiskolába, de ennek mára nyoma sincs azon kívül, hogy tudom mi az a kettes számrendszer :D ), ezért gondoltam kikérem egy nálam okosabb véleményét, hogy az általam rászánt összegből mit lenne érdemes venni. Egy volt általános iskolai osztálytársamra ráírtam fb-on, hogy tudna-e ebben segíteni, aki egyből nagyon kedvesen és lelkesen küldözgette a linkeket. Aztán én is kutakodtam egy kicsit és választottam is egyet. Viszont a volt osztálytársamnak van egy informatikai cége, így az ő kedvezményével kaptam meg az új gépet 2 napon belül :) (Ez a bejegyzés már az új gépen születik) Köszönet neki érte még egyszer :)
Azt hiszem, hogy tényleg van abban valami, hogy a negatív dolgok, események, gondolatok negatív eseményláncot indítanak el, a pozitívak pedig egy abszolút pozitív szériát :) Talán ez az élet napos oldala :)
Na hát egyenlőre ennyi, hamarosan jelentkezem :)
PS: ezt ma olvastam:
"Egy napon egy zen mester így szólt a tanítványaihoz: sokan úgy élik le életüket, mint az a halász, aki a kezével akart halat fogni. A csónakjáról a vízbe lógatta a kezét, s arra várt, hogy odaússzon egy nagy hal. De csak apró halacskák jöttek kíváncsian, ezeket elkergette a halász. Naphosszat ült így tétlenül, majd dühösen kihúzta a kezét és visszaevezett a partra...
Sokan valami nagy csodára várnak az életükben, de nem veszik észre a mindennapok apró örömeit. Pedig ezek felfedezésében rejlik a boldogság, nem a nagy csodákban" (A lélek útja)
Én igyekszem észrevenni ezeket mostanában, próbáljátok Ti is :) Hajrááá :)
