Vasárnap meglátogattuk Gézát Csobánkán. Amikor kiértünk még gyönyörű napsütésben álltunk be segíteni (vagy hátráltatni :P) a fiúknak Aztán sétáltunk egy nagyot Gabival az erdőben, hátha találunk egy-két gombát... de a talaj sajnos csont száraz volt, így maradt a gyönyörködés a tájban és az októberi napsütés élvezete. Aztán amikor visszaértünk a kis körutunkról, elbújt a nap és jött a szél, ami elhozta a nyárba a telet. Meg is beszéltük, hogy szinte érezhetően most múlik pontosan a nyár, most leheli az utolsókat. Aztán mára szinte tényleg be is köszöntött a tél... én legalább is egész nap fáztam és alig vártam, hogy hazaérjek, bekapcsoljak valami jó kis zenét és készítsek egy lélekmelengető chait. Ahogy beáll a hűvösebb időszak általában nem telik úgy el hét, hogy legalább egyszer ne készíteném el ezt a kedvencet. És valahogy ilyenkor kapok kedvet Sinatra-hoz, Louis Armstrong-hoz, ilyenkor szoktam néha Rod Stewart-ot hallgatni, na meg hogy a csajokat se hagyjam ki, Norah Jones-t és Sade-t. Most épp Sinatra van soron, felkapcsoltam a hangulatvilágítást a szobámban és iszogatom a chait. Alapvetően inkább tavasz és nyár párti vagyok, de valahogy ilyenkor mindig elkap a tél illatának a varázsa. Alig várom, hogy sütőtököt süssek (na meg most egy sütőtökös, kecskesajt-szószos gnocchi gondolata motoszkál a fejemben egy-két napja), aztán hogy készítsek egy igazán jó francia hagymalevest vagy épp egy igazán ütős klasszik töltöttkáposztát :) Jaaaa és hát a kocsonyáról ne is beszéljünk :P Szóval azért a hűvösebb időben is meg lehet találni a szépséget, főleg a konyhában :)
Szóval a masala chai... mostanában egyre több helyen lehet kapni, de talán egy teaház kivételével nem ittam még igazi frissen őrölt fűszerekből készített változatot. A legtöbb helyen vagy porból vagy szirupból készítik el, de az nagyon halovány ízű az igazihoz képes.
Az eredeti receptet egy kedves barátnőmtől tanultam, aki elég sok időt töltött Indiában és ott a helyiektől sajátította el ezt az értékes tudást :)
A kedvenc fűszereim kellenek hozzá: kardamom, szegfűszeg, fahéj, gyömbér (én csillagánizst is szoktam tenni bele, mert imádom az illatát, amikor összetöröm a mozsárban a többi fűszerrel együtt és mert egyébként is az egyik legszebb fűszer :) 
A tradicionális recept szerint egy csipet tulsit is illene tenni bele, de bevallom ezt még nem szereztem be. Szóval a fűszereket egy mozsárban alaposan összetöröm. A folyadék aránya nálam kb. fele tej és fele víz. Az elején a fűszereket a vízzel teszem fel forralni. Belereszelem a gyömbért, adok hozzá egy kis barna cukrot. Aztán amikor jól felforrt már, akkor felöntöm a tejjel és hozzáadom az ízesítés nélküli, lehetőleg szálas fekete teát (napszaktól függő mennyiségben... remélem ma nem toltam túl a tea mennyiségét, és nem fogok fél éjszaka arcon pörögni :D) A teával és a tejjel is összeforralom, aztán meg jól leszűröm.
Na és hogy igazán megadjam a módját a dolgoknak, elővettem a nagymamámtól örökölt teáskannát és csészét, ami egy kő egyszerű Alföldi Porcelán cucc, de imádom a formáját :)
Az a tapasztalat, hogy a chai egyébként teljesen megosztja az embereket: vagy meg sem bírják inni vagy függővé válnak azok, akik kipróbálják. Az viszont abszolút mellette szól, hogy mindegyik összetevő baromi egészséges. Az ilyen megfázásos köhögős időszakban főleg jól jön, úgyhogy próbáljátok ki!
