Kicsit bajban vagyok, de hát így jár az ember, ha elúszik a dolgaival... nem is tudom, hogy miről meséljek először, mert az elmúlt egy hétben annyi élmény ért... de talán kezdem az elején:
Hétfőn ígértem, hogy mesélek a múlt hétvégi főzésről... na hát ehhez még nem kaptam meg a fotókat Levitől, de dióhéjban: szóval Péteréknél próbafőztük a novemberre tervezett lakásétterem menüsorait... amiket én készítettem: aszalt sárgabaracokos-szilvás füstölt marhanyelv aszpikban, francia hagymaleves sörrel, brie-s krutonnal, na meg az ominózus sütőtök gnocchi rozmaringos, kecskesajtos mártással, kesudióval...
A desszert nálam már nem jött össze múlt hétvégén, amit ma el szeretnék készíteni. Tekintve viszont, hogy lassan elmúlt dél, és még angoloznom is kéne, már nem hiszem, hogy lesz-e rá időm... pedig sokaknak be is harangoztam, hogy ma lehet majd citromtortát kóstolni... előre is bocsi, ha meghiúsul... :)
Aztán Péter is belehúzott... főzött egy durva marha chilit, ami elég kalandosan készült el... volt olyan fázis, amikor a konyha mintha könnygázzal telt volna meg... én menekülőre fogtam, Péter pedig folytatta a hősies küzdelmet a serpenyőben piruló négyféle szárított ördöggel :D A végeredmény viszont elég jó lett:
Aztán Péter készített még egy tésztát, meg gesztenye mousse-t narancsmártással, aminek a tálalása igazán kalandosra sikeredett... Izgatottan várom a Levi által készülő videót és a fotókat, remélem Ti is :)
A múlt hét... szerdán voltam egy szuper előadáson a Müsziben: A boldogság nyomában címmel, ahol Zita és Árpi meséltek ismét a világ körüli bringázásuk során gyűjtött kalandjaikról. Ami egyébként azért is vicces, mert hetekkel ezelőtt vettem meg a jegyet erre, aztán múlt hétvégén láttam egy filmet, amit szívből ajánlok mindenkinek: Hector a boldogság nyomában. A film közben gyanús volt, hogy ismerős a sztori, aztán itthon rájöttem, hogy évekkel ezelőtt olvastam egy könyvet, ami a Hector sorozat egyike, de nem az, amelyik alapján a film készült. A könyv néhol kicsit bugyuta volt, de aranyos... Szóval Zitáék előadása ismét nagyon motiváló és magával ragadó volt. Zita mesélt arról, hogy jár egy life coaching tanfolyamra, ahová kéne neki két ember, akikkel gyakorolhat. Nekem sem kellett több, előadás után odacsapódtam és most próbálunk időpontot egyeztetni. Remélem összejön, mert nagyon kíváncsi vagyok :)
Szombaton átjött Anita barátnőm, akivel közösen próbáltunk kicsit kikupálódni blogolásból, aminek az eredményeit remélem majd észreveszitek :) Hogy könnyebben menjen az okosodás, készítettem egy tésztát, amire nagyon büszke vagyok, szerintem piszkosul jól sikerült:
Paradicsomot, padlizsánt apró kockákra vágva egy kivajazott tepsibe letettem, 1 sűrített paradicsomot is adtam hozzá, sóval, sok borssal, rozmaringgal és kakukkfűvel fűszereztem, a tetejére is tettem egy kis vajat, na meg egy csomag apró mozzarella golyót is hozzákevertem és be a sütőbe. Amikor megpuhult a padlizsán, akkor kivettem a sütőből, és jó sok tejszínt kevertem hozzá. Tálaláskor bővel kapott bébispenótot meg parmezánt a tetejére. 
Vasárnap pedig egy gyönyörű túrán voltam a Pilisben, a Spartacus-ösvényen. Mindenkinek nagyon ajánlom, nagyon könnyen teljesíthető túra, szintemelkedés gyakorlatilag nincs is benne, végig jól jelzett az útvonal. Ami vicces, hogy két franciaországi útitárssal is összefutottam a visegrádi pisztrángos tavaknál, akik ugyanúgy Pilisszentlászlóról jöttek és a Spartacust járták végig hasonlóan aznap :) Kicsi a világ :)
Többen tájfutottak az erdőben, és komolyan kedvet kaptam ehhez én is. Tud valaki esetleg tanácsot adni, hogy érdemes ezt elkezdeni?
Ja vasárnap este volt még koncert is - Pál Utcai Fiúk - ami nagyon nagy öröm volt számomra. Még egy olyan koncertjükön sem voltam, ahol az összes kedvenc számomat lejátszották volna, kivéve ezt. És most hallottam élőben először tőlük a Csak úgy csinál-t is, pedig voltam már néhány koncerten :) Imádom a hosszú hétvégéket :D
Tegnap pedig volt egy laza kis családi kirándulás Alsópetényben és Kismaroson, ahol a Patak Étteremben ebédeltünk. Nagyon jó hely lett a régebben tipikus kis vidéki, rántotthússzagú vendéglőből. Ajánlom figyelmetekbe, ha a Dunakanyarban kirándultok, de asztalt mindenképp foglaljatok, mert nagyon népszerű is mostanában. Én vadast ettem szalvéta gombóccal, szarvasból, ami elképesztően finom volt :) Régebben volt úgy, hogy túra után is beültünk ide ebédelni, most már viszont nem az a sáros bakanccsal beülős hely, erre készüljetek. Aztán a kirándulás után sikerült kisebb késéssel megérkeznem Dóri barátnőmhöz, akinél most már 3. éve készítünk sós karamellt. A csúcs az a tavalyi volt szerintem, de az idei sem lett rossz végül. Baromi egyszerű elkészíteni, nem is kell hozzá sokféle alapanyag, viszont idő és türelem annál inkább. Az alap recept szerint 25 dkg kristálycukor, 5 dl tej, 4 dkg vaj szükséges, de mi ehhez adunk 1 rúd vaníliát, és maldon sót is. Amire érdemes figyelni, hogy a vaj minél jobb minőségű legyen (80 % feletti zsírtartalmú), a tej pedig lehetőleg házi, vagy minimum 3%-os zsírtartalmú. Az elkészítés pedig nem bonyolult: a tejet és a cukrot össze kell keverni egy nagy lábosban, és addig főzni, amíg sűrű, karamell színű massza nem lesz belőle. Mi a vaníliát az elején hozzáadtuk és a vaníliarudat is főztük egy darabig. A sűrűsödés 1-2 óra elteltével elindul, és akkor viszont már folyamatosan kevergetni is kell. Innentől még ~fél óra-óra. Ha már látszik keverés közben a lábos alja, na kb akkor lehet levenni a tűzről. Ekkor kell hozzáadni a vajat és a sót. Aztán sütőpapírra öntve nagyon hamar megszilárdul és már fel is kockázható. Én a mai reggeli kávémat egy darab karamellel ízesítettem... nem volt rossz ;)
Jövő hétfőn, angolon a sütőtökös gnocchit fogom elkészíteni, úgyhogy majd mesélek arról is bővebben :)
PS: ma felhívott apu egyik kollégája, akivel jóban vagyok. Most hétvégén együtt töltötte a kolbászt a csabai fesztiválon a korábbi posztban már említett étterem szakácsával. Szóba kerültem... ma megkaptam a chef telefonszámát, aki várja a hívásomat ;)
