Csak a sütőtök :)

Tegnap megint főzős angol óra volt, jeee :) Ez tényleg nagyon jó móka, nyelvtanulás játszva :) Ismét készítettem egy sütőtökös gnocchit, ahogy azt múltkor be is harangoztam, és most azt is megosztom veletek, hogy hogyan is készült el:
A tököt sütőben lesütöttem, a krumplit megfőztem (~fele-fele arányban). Aztán tudjátok, mintha szilvásgombócot készítenétek... (na erre a mondásra kaptam jó kis beszólásokat, amikor Péteréknél főztem: azért ne higgyem, hogy azt már mindenki csinált, és a folyamat ezáltal definiálva van :D). Szóval a pucolt krumpli+tököt át kell törni, bele 1 egész tojás, só, ha van, szerecsendió is jót tesz neki. Aztán meg hozzá kell adni annyi lisztet, amennyit felvesz. Igen, tudom, most lehet utálni, de az van, hogy a liszt mennyisége nagy mértékben függ az alapanyagok állagától-nedvességtartalmától. A tészta ha tökéletesen ragadásmentes lesz, akkor már valószínűleg túl kemény lesz a gnocchi. A nokedli tésztánál keményebbnek kell lennie, de pl. egy pitetésztánál lágyabbnak... Jobban már nem tudom körülírni, de aki igényt tart rá, szívesen megmutatom egyszer :) A tésztát ki kell nyújtani, ~1,5 cm-es csíkokra vágni, hengeresre sodorni, aztán gnocchi méretű darabkákra aprítani. Jó nagy lábosban (hogy ne találkozzanak és tapadjanak össze a kis gombóckák) lobogó, jó sós vízben ki kell főzni. Onnan tudod, hogy megfőttek, hogy a víz tetején lubickolnak már. Erre fontos odafigyelni, mert könnyen nyers maradhat vagy szétázhat. Aztán egy tepsit kivajaztam és erre szedtem ki a gnocchhit, majd irány a sütő pár percre. Addig pedig egy adag vajon zsályát, borsot és rozmaringot pirítottam, rá a lágy kecskesajt és felöntöttem tejszínnel + egy tojás sárgája a krémesebb állag érdekében. A gnocchi tálaláskor megkapta a szószt + egy kis sós kesudiót, csak hogy a textúraváltás is meglegyen ;) Szerintem pár szál rukolát is elbírt volna a történet, de majd legközelebb...
A tálat, amit a fotón láthattok a kedves angoltanárom édesanyja készítette, aki keramikusművész. 
Vasárnap meg volt egy kis családi főzöcske is a hedonizmus jegyében... kacsaalkatrészeket sütöttem kacsazsírban (comb, mell, máj), ehhez balzsamecetes lilahagyma lekvárt és sütőtökös krumplihabot készítettem. A kacsával együtt sült még 3 golden alma is, ami tökéletesen passzolt a képbe :) A májat egy szép csatos üvegbe szedtem ki, majd rászedtem a pecsenyezsírt... remélem még marad majd belőle nekem is :) Rájöttem egyébként, hogy mostanában a kacsa a kedvenc húsom (bár mostanában sokkal több ételt főzök hús nélkül). Sokkal ízletesebb, mint a csirke és szaftosabb, mint a liba. Na jó, egy igazán jó steaket sem vetek meg persze ;) Viszont a kacsa most az abszolút kedvenc. A mai találka bizonytalan volt A Chef-fel, így rácsörögtem, hogy mi a szitu... sajnos már nem volt bent az étteremben, amikor tudtunk volna találkozni. Így végül abban maradtunk, hogy csütörtökön, meló után ugrok be hozzá. Eddig háromszor beszéltünk telefonon és mindegyik alkalommal nagyon szimpatikus, jó fej, közvetlen volt. Kíváncsian és izgatottan várom a személyes találkozót :) Drukkoljatok ;)