Elég mozgalmas hétvége van mögöttem, így főzni sem volt időm. De hát nem telhet el hétvége anélkül, hogy ne alkottam volna valamit... viszont délelőtt teljesen ötlettelen voltam. Szépen sütött kint a nap, gondoltam járok egyet a városban és elmegyek a margitutcakilencebe, ahol ma bolhapiac volt, hátha találok valami izgi konyhai cuccot :) Azt nem találtam, de ihletet viszont igen. Először rájöttem, hogy még néhány hete elmentettem egy izginek tűnő receptet az egyik kedvenc angol nyelvű főzős oldalamról, a bon appétit-ről, ami egy citromos, rizses csirke leves. Viszont ahogy írtam korábban is, nagyon kívánom mostanában a csípős kajákat, na meg az ázsiai ízeket, így egy kicsit továbbgondoltam a receptet:
Nálam a hozzávalók:
2 db csirkecomb
2 ek vaj
2 ek csípős curry
1 kk római kömény
1 ek kurkuma
1 fél citrom
1 póréhagyma (a halványzöld része is, jó alaposan megmosva, karikázva, egy kevés kimarad a tetejére tálaláshoz)
1 sárgarépa (pucolva, karikázva)
2 dl főzőkrém
1 maroknyi jázminrizs
1 csokor korianderzöld (csak mert gyönyörű a színe és imádom :) )
A curryt, a római köményt a sárgarépát és a póréhagymát vajon lepirítottam, majd felöntöttem vízzel, sóztam, hozzáadtam a kurkumát és beletettem a combokat. Addig főztem, amíg a hús meg nem puhult annyira, hogy simán ki lehessen csontozni. Kivettem a húst és a sárgarépát a levesből, hozzáadtam a rizst és a fél citrom levét. Amíg a rizzsel tovább főztem, addig kicsontoztam, felaprítottam a husit. Amikor a rizs megpuhult, kiszedtem a sűrűjét az alsó forgókéses kütyümbe (botmixer híján... ha van botmixeretek, akkor simán a lábosban mixeljétek össze az egészet), és krémesítettem. Aztán a főzőkrémet kiöntöttem egy pohárba, adtam hozzá pár kanállal a forró lötyiből (hogy ne kapja össze), majd beleöntöttem a lébe. Hozzáadtam a csirkét és a sárgarépát, összeforraltam és már el is készült. Tálaláskor tettem rá felaprított korianderzöldet és a póréból egy keveset. Még egy kis ropogós valamit elbírt volna, azt hiszem legközelebb durvára tört sós mogyorót még fog kapni a tányéron.
A végeredmény az lett, amire számítottam: sűrű, krémes, aranysárga, enyhén csípős lélekmelengetős téli leves :) Próbáljátok ki, én tuti fogok még ilyet főzni máskor is :) Talán még egy kis rizstészta is mehet bele, ha tartalmasabbra vágytok :)
Amikor a boltban összeszedtem a leveshez való cuccokat, megláttam a hűtőpultban, hogy vannak kész édességek. Majdnem el is csábultam, amikor észrevettem a császármorzsát. Csakhogy ez a tipikus magyarosított menzás császármorzsa vagy inkább grízsmarni volt. Nem mondom, hogy ez nem tud néha jólesni, de a klasszik osztrák azért sokkal finomabb szerintem. Gyorsan átgondoltam mikor is ettem ilyet utoljára, és rájöttem, hogy amikor tavaly télen Cili barátnőmmel és unokatesójával kimentünk egy egynapos sífutós túrára, akkor sikerült ilyet lőni a hüttében. Úgy döntöttem épp itt az ideje, hogy készítsek a leves mellé egy császármorzsát, olyan Ferenc József-féle igazi Kaiserschmarrn-t :) Ausztriában tavaly almapürével szolgálták fel, és igen jó volt vele, így ez is készült hozzá :) A receptet viszont még nem osztom meg, nem vagyok vele 100 %-ban elégedett. Ha majd sikerül megtalálni vagy kifejleszteni a tutit, ígérem jön majd az is :)
A hétvége - ahogy fent is írtam - eléggé élménygazdagra sikerült :) Ott kezdődött, hogy pénteken reggel fél7-től este fél6-ig úton voltam. Nap közben szólt Zsófi unokatesóm, hogy van egy plusz színházjegyük és van-e kedvem csatlakozni. Mivel nem láttam, hogy mikor fogok hazaérni, nem mertem biztosra ígérni, na meg más program is lett volna. Végül azt lemondtam, mert már nem bírtam két értelmes mondatot sem kinyögni, de Zsófiékkal elmentem színházba. És ennél jobban nem is dönthettem volna: négyen mentünk így, Zsófi anyukája és apukája is jöttek. Nagyon klassz este volt, ritkán sikerül így összehozni a találkozást :) És a színdarab is zseniális volt: a Belvárosi Színházban láttuk A szív hídjait. Aki a filmet szerette, annak nagyon ajánlom és a színészek is nagyon jól játszottak, hatalmas tapsot is kaptak. Látszott rajtuk még a tapsvihar közepette is, hogy még mindig a szerep hatása alatt vannak. Ha befejeztem az írást, letusolok és meg fogom nézni a filmet.
Aztán tegnap délelőtt mentem beiratkozni, így már hivatalosan is szakács tanonc lettem. Este pedig... este pedig Quimby 25. születésnapi koncert... reggel viszont jött egy kis "pánik"... Anita barátnőm csúnyán lebetegedett, esélytelen volt, hogy jönni tudjon. Aztán végül úgy alakult, hogy Laci barátom ugrott be helyette és nagggyon szuper este volt :) A Quimby igazán kitett magáért: Kiss Tibi elmesélte a koncert végén, hogy ~1 éve készülnek erre a bulira és ~100 ember munkája van benne. Zseniális kisfilmeket vetítettek a színpad hátfalára végig, volt balett táncos, voltak vendég zenészek (hárfás, hegedűs, csellista..) Sokszor teljesen szürreális hangulatba csapott át a látvány, amit én igencsak kedvelek. Voltak olyan videók, amik mintha megelevenedett Dalí képek lettek volna. Remélem lesz 30. szülinapi koncert is... ha igen, kétség kívül azon is ott lesz a helyem, de addig is várom a koncertfilmet :)
