Nem tudom, hogy hogy vagytok vele, de nekem évek óta az agyamra megy ez a karácsonyi őrület... konkrétan agyfaszt kapok, amint belépek a boltokba, az emberek mintha totál meg lennének zizzenve a villamoson, a metróban... mindenki furakodik, lökdösődik, rohan... évek óta azt érzem, hogy pont azt a részét veszíti el az ünnep a kötelező ajándékvásárlási (sokszor a lehetőségeken is túlmutató, személyi hitelekkel megtoldó) őrülettel, amiről igazán szólnia kellene... lelassulni, szeretni, kedvesnek lenni, odafigyelni egymásra (és nem csak a szűk családra)
Hogy milyen lenne egy ideális karácsony (szerintem) egy ideális világban?
- Az embereknek nem kellene már dolgozniuk mondjuk dec. 20-tól (én még 23-án is fogok...)
- A tv-ben betiltanám a személyi hiteles és az "ezt is vedd meg karácsonyra" reklámokat.
- A rádióban limitálnám a karácsonyi ömlengős zenéket, a dzsingl bellsz és a vájt krisztmöszt pedig kitiltanám.
- A munkahelyek közelében lévő karácsonyi vásárokban a munkaidő végéig, de legalább is 4 óráig nem engedném a karácsonyi zenéket bömböltetni (az irodánk ablaka pont az egyik legnagyobb karácsonyi vásárra néz... egész nap a sült kolbász szagát szagoljuk és lassan karácsonyi zenemérgezést kapunk.... vagy már kaptunk is)
- Az ajándékozás: nem tudom milyen módon, de limitálni kellene az ajándékok mennyiségét (ahogy az előző posztban írtam, én is szeretek kapni ajándékot, de az, hogy mennyire örülök valaminek, az nem azon múlik, hogy milyen értékű, hanem hogy az illető mennyire ismer és találja el, hogy mi tenne boldoggá igazán. Tavaly a szülinapomra pl. Zitáéktól kaptam két Jamie Oliver fűszermalmot meg egy gyönyörű fém dobozos garam masala fűszerkeveréket... piszkosul örültem neki, köszi :)
Szóval azt gondolom, hogy ha egész évben őszintén figyelnénk azokra az emberekre, akiket szeretünk és akiket karácsonykor meg szeretnénk ajándékozni, akkor sokkal kevesebb pénzből tudnánk igazán örömet szerezni egymásnak. - Lenne az embereknek ideje rákészülni az ünnepekre... a család tudna együtt sütni-főzni... a nők készítenének adventi koszorút és karácsonyi díszeket és a lakásokat is ünnepi díszbe öltöztetnék.
- Mindenki szép ruhát venne fel szent este, megtisztelve ezzel egymást és az ünnepet.
- A családok együtt lennének. Sokan... egy nagy asztal körül összegyűlve, szép zenéket hallgatva, anekdotázva. A nagyszülők, a szülők, az unokák, az unokatestvérek... mindenki együtt...
- És az ideális karácsonyi menü nálam ez lenne, ha ekkora család összejönne:
Borleves túrógombóccal
Harcsa halászlé belsőségekkel
Wellington bélszín
Töltött káposzta
Vadas zsemlegombóccal
Tiramisu, stollen, bejgli, gyümölcssali - Mindenkinek lenne időm olyan gasztroajándékot készíteni, aminek igazán örülne :)
- Nem éhezne és fázna senki a világon... és senki nem lenne egyedül.
Durva egyébként, hogy már csak kb. két-három karácsonyi számot hallgatok meg igazán szívesen: pl. a Firkin - Pesti meséjét, ennek az eredetijét: a The Pouges Fairytale of New York; és a Coldplay Christmas Lights c. számát.
Akit még érdekel és van türelme elolvasni, elmesélem, hogy milyen volt egy átlagos karácsony, amikor kisgyerek voltam:
A szüleim 24-én felöltöztettek a legszebb ruhámba, délelőtt levittek az apai nagyszüleimhez, akik Vác gyönyörűszép főterén, egy barokk házban éltek. Óriási belmagasságú lakásuk volt, de a karácsonyfa sokszor majdnem a mennyezetig ért. Szóval délelőtt megérkeztem a nagymamámékhoz, és nappali ajtaja már zárva volt, oda már nem mehettem be :) A mamámmal főleg a konyhában tevékenykedtünk, amíg be nem fejeztük az ebédet. Aztán megérkeztek anyukámék is, a mamám csengetett egy kristály csengővel (ez még a mai napig megvan, remélem egyszer én is csengethetek majd ezzel a családomnak :) ) és akkor mehettünk be együtt a már megterített nappaliba, ahol ott volt a hatalmas karácsonyfa szépen feldíszítve és az ajándékokkal az aljában. A mamám mindig nagyon finomakat főzött, megebédeltünk, ajándékoztunk, beszélgettünk. Aztán ahogy közeledett az este, anyuékkal összeszedtük magunkat és hármasban hazamentünk. Amikor beléptem az ajtón még teljesen sötét volt a lakásban. Én persze a nappali felé vettem az utam még mielőtt levettem volna a téli kabátomat... és akkor hirtelen világos lett, megszólalt a zene, felkapcsolódtak az ünnepi fények... gyerekként azt hittem ez varázslat... most már tudom, hogy csak áramtalanították a lakást a szüleim indulás előtt és akkor nyomták fel a biztosítékot, amikor én beléptem a szobába :D És akkor folytattuk az ünneplést már szűk családi körben. Volt sok feszültség a családban, nem volt felhőtlen gyerekkorom, de a karácsonyok igazán szépen teltek. Hálás vagyok a szüleimnek és a nagyszüleimnek, akik ilyenné varázsolták ezeket az estéket :)
