Lassan fél 2. Éjszaka. Nem rég ért véget A szív hídjai az ATV-n. A nagymamámmal néztem meg. Ő februárban lesz 82 éves. Az utolsó élő nagyszülőm. Nagyon hálás vagyok, hogy lassan 32 évesen még elmondhatom, hogy él nagyszülőm, aki mindig is nagyon kedves volt nekem. A mamával a mai napig bármikor bármiről beszélgethetek, őszintén és neki mindig igazán bölcs meglátásai vannak. Az előző posztomban írtam arról, hogy milyen lenne egy ideális karácsony. Most módosítom. Ez is az volt. Édesanyámmal és nagymamámmal hármasban. Vadast ettünk, bejglit, stollent. Aztán 25-én készítettem egy pavlovát is. Beszélgetünk. Sokat. Zenét hallgatunk. Filmeket nézünk. Olvasunk. Főzünk. Koccintunk. Nevetünk. A könnyeink kicsordulnak. Tegnap este a nevetésben. Ma este meghatottságunkban. Az élet szép. De tényleg. Csak mindig olyan dolgokat hajszolunk, amiket nehéz elérni, ami pedig a szemünk előtt van, azt meg nem értékeljük akkor igazán, csak amikor már elmúlt... Most próbálom értékelni az adott pillanatban és éreztetni a szeretetemet a mamámmal és anyuval. Nincs párom, nincs gyermekem. De van családom. Vannak jó zenéim. Van finom étel az asztalunkon. És meleg ágyban fekszem. Egy szavam sem lehet.
A szív hídjai az a sztori egyébként, ami az elmúlt egy hónapban harmadszor jön velem szembe. Egy négy napig tartó, de mégis sok életet meghatározó szerelem sztorija. Aminek a kezdete már magában hordozza a végét is. Nincs benne perspektíva, mégis szép. Mégis megélik. És a korlátai, a végének a biztos tudata teszi talán még szebbé, még intenzívebbé. Talán az életet is így kéne élni. Ebben is benne van a vég biztos tudata, mi mégis halhatatlannak képzeljük magunkat. Elmegy egy-két ismerős, egy-két családtag, ekkor megcsapja az embert a halál szele. Akkor talán kicsit tudatosabbak vagyunk pár napig. Aztán visszaállunk a napi rutinba. És tartogatjuk a szép ruháinkat, a finom italokat egy különleges alkalomra, ami talán eljön időben, talán nem. Tartogatjuk a nagy érzelmeinek egy különleges embernek, aki talán eljön időben, talán nem. Hát rohadtul nem így kéne élni azt hiszem...
Élvezzétek a Pavlovát, élvezzétek az életet :)... korábban meséltem már az eredetéről itt, de akkor a receptet nem osztottam meg Veletek, pedig igazán érdemes megkóstolni. Igazán szexi és brutál finom szerintem :) A gyümölcsszósz most mandarinból készült, amit mangóval akartam feldobni, viszont nem találtam az utolsó pillanatban igazán szép érett mangót. A mandarint viszont gerezdenként lehártyáztam.. 9 db mandarint 1,5 óra alatt. Igazi zen állapotot lehet közben elérni :)
PAVLOVA hozzávalók:
Az alaphoz:
6 tojás fehérje
300 g porcukor (átszitálva!)
1 cs vaníliás cukor
2 ek. kukoricaliszt
1 csipet só
1 ek citromlé vagy borecet
A tejszínhabhoz:
6 dl tejszín (lehetőleg házi)
1 ek. porcukor
1 vaníliarúd kikaparva
A mandarinöntethez:
9 db apróbb mandarin gerezdekre szedve, lehártyázva
2 db mandarin leve
1 vaníliáscukor
1 ek keményítő
A tojásfehérjét kemény habbá kell verni a hozzávalókkal, de a cukrot csak akkor kezdem kanalanként hozzáadni, amikor már kb. félig felverődött. Amikor az összes cukrot hozzáadtam és már fejjel lefelé fordítva sem folyik szanaszét a hab, na akkor a tuti. Egy sütőpapírra rajzoltam egy 22 cm-es kört, amit megkentem pici olajjal és megszórtam keményítővel. Aztán a körön belül úgy oszlattam el habot, hogy a közepén legyen egy kis mélyedés, amibe majd a tejszínhab kerül. Gázos sütőt legalacsonyabb fokozaton előmelegítettem és ezen ~1,5 órán át szárítottam. Közben elkészítettem a mandarinokból a szószt: a gerezdeket + a levet felforraltam, a keményítőt egy kanál lével simára kevertem, majd hozzáadtam a többi hozzávalóval együtt. Összeforral és kész. Tejszínhab felver, kihűlt alapba beletölt, rá a gyümölcsöntet. A gránátalma nálam igazi jolly joker, így az is került rá. 
PS: teljesen rá vagyok kattanva a Quimby egyik új számára, Az Altatló Álmára. Egyrészt egy számomra nagyon kedves vers jutott róla eszembe: Szabó Lőrinctől a Dsuang Dszi álma. Másrészt pedig valamiért a zsigereimig ér el ez a szám. Egymás után hallgatom 5-6szor naponta, ízlelgetem a mondatait, dallamait... még nem tudom megfogalmazni, hogy mi tetszik benne ennyire... lehet, hogy nem is fogok rájönni, de elgondolkodtat minden esetre :) Hallgassátok meg Ti is :)
