Sajnos alapvetően hajlamos vagyok túlagyalni a dolgokat. Szerencsére (vagy szerencsétlenségemre… :) ) elég jó alkotó fantáziával vagyok megáldva, így a fejemben futó gondolatok mintha filmek lennének. És ezek a gondolatok nem mindig pozitívak. Sajnos nagyon sokszor vagyok voltam képes teljesen behúzni magam egy gondolatspirálba, amin akár napokig/hetekig vagy akár vissza-visszatérően évekig képes vagyok voltam agyalni. Tegnap délután is elkezdett behúzni egy ilyen. Ha valamit nagyon szeretnék, sokszor az van bennem, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen és úgyis közbe fog jönni valami. És ezen elkezdek rágódni, és a különböző worst case forgatókönyveket lefuttatni a fejemben. Tegnap egész este Anita barátnőmnek rinyáltam ezen… itt is köszönöm a türelmét… :) (Era barátnőm és Anyu szokott még ezekből kapni rendesen. Még jó, hogy ők vannak, mert lehet, hogy néha becsavarodnék, ha nem mondanám ki ezeket és nem beszélnénk meg, hogy milyen bolond vagyok :D) Viszont tegnap este a beszélgetés sem tudott annyira kizökkenteni, hogy reggel ne zaklatott hangulatban ébredjek. Aztán úgy döntöttem miután kikászálódtam az ágyból, hogy most itt elég és véget vetek ennek. Bekapcsoltam a kis pozitív mantráimat miközben készülődtem reggel és még munkába menet is ezeket hallgattam. Na meg van egy-két fb oldal, amin tök jó pozitív gondolatok vannak, ezekből is elolvastam párat. Nem mondom, hogy tökéletesen flow állapotba kerültem, de most már tudok mosolyogni őszintén. Amikor másoktól azt hallottam, hogy a boldogság, a jól lét, a derű érzése döntés kérdése, mindig nagyon furán néztem, nem értettem, hogy ez mégis hogy a fenébe lehetséges… Nem mondom, hogy most már életem végéig happiness lesz meg flow, de egy kis tudatossággal talán könnyebb kikerülni ezekből a para-spirálokból.
Most épp úgy vagyok vele, hogy még motoszkálnak ezek a gondolatok a fejemben, teljesen nem sikerült kiűzni őket. De a hangulatom már sokkal jobb és bízom benne, hogy az erejüket is elveszítik azáltal, hogy kiírtam magamból.
Tegnap meló után – részben hogy kikapcsoljam a hülye filmet a fejemben – kimentem apuhoz főzni. Jött Tádé is, akivel tök jót beszélgettünk a seafood bavette elkészítése közben.
Hozzávalók (4 főre):
1 cs Barilla Bavette
0,5 kg garnéla (a nagyobb fajta… csillagászati áron van sajnos itthon, de összehasonlíthatatlanul finomabb, mint az aprócska koktélrákok)
1 cs vegyes seafood (ne a surimis verziók közül válasszatok… azok siralmasan rosszak)
5 dl főzőkrém
1 fej fokhagyma
1 cs újhagyma
80 g vaj
20 dkg grana padano
1 csokor friss bazsalikom
1-1,5 dl száraz fehérbor
só, fehérbors
Egy nagyobb wokban vajon megpirítottam a vékony szeletekre vágott fokhagymát és a felkarikázott póréhagymát, majd hozzáadtam a herkentyűket. Amikor elkezdtek levet ereszteni, hozzáadtam a bazsalikomot és bort, borsoztam. Összeforraltam, majd hozzátoltam a főzőkrémet meg a sajt nagy részét hozzáreszeltettem Tádéval :) Amikor a sajt felolvadt, sóztam. Közben egy másik lábosban sós vizet forraltam a tésztának és szokásos módon nem főztem meg teljesen, hanem amikor már majdnem fogkemény volt, hozzáadtam a szószhoz, és ott fejeztem be a főzést. A főzővízből annyit adtam hozzá, hogy ne legyen ragacsos, hanem jó krémes legyen a szósz állaga. A tálaláskor a tetejére reszeltünk még sajtot (már amennyit sikerült Tádé elől megmenteni :D)
