Zakopanei élmények

Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem, annyi impulzus ért a hétvégén :) A legfontosabb konklúzió ismét talán az, hogy utazni, túrázni jóóó! Mesélek először arról, hogy merre is jártunk, utána pedig majd másról is :) Szóval pénteken délután indultunk útra Szlovákián át Zakopane felé. Az első túrára szombaton, reggeli után került sor a Dolina Kościeliska-ban, azaz a Kościeliska-völgyben. Túravezetőink tanáremberek lévén folyamatosan ontották magukból az érdekesebbnél érdekesebb infókat a helyszínnel kapcsolatban (na meg a szóvicceket is ontották :) ). A túra nagy része kellemes kis sétaúton vezetett, de ezt sok helyen tükörjéggel borított szakaszok tagolták. A rutinosabbaknál volt bakancsra rögzíthető egyszerűbb hágóvas. Ebéd időben egy gorál házikóban megkóstoltuk a málnás forralt sört... erről erősen megoszlottak a vélemények, nekem speciel nagyon nem ízlett. Viszont egy sarlotka is csúszott mellé, ami szintén helyi specialitás. Olyasmi, mint az almás pite, jó sok almával, kevés tésztával. Ha egyszer arra jártok, kóstoljátok meg mindenképp :) A kellemes ebéd után az egyik szakasz kicsit izgibb volt, ahol egy létra után vas láncok segítségével kapaszkodtunk felfelé :) Miután megtettük a túránk hátralévő részét, beültünk vacsizni egy hangulatos kis étterembe. Az elején kicsit bosszankodtunk... nem volt egy darab angol nyelvű étlap sem meg egy pincér sem, aki tudna bármilyen idegen nyelven... aztán rájöttünk, hogy van wifi és google barátunk lefordítaná az étlapot, csakhogy a wifi jelszót nem árulták el... Aztán nagy nehezen előkerült egy angolul kicsit tudó pincérleányzó és vééégre tudtunk rendelni: irtó finom savanyú káposztás levest ettem bárány hússal. Volt benne még burgonya, fűszerezésül pedig borókabogyó, tárkony és fokhagyma. Hamarosan megpróbálom majd rekonstruálni, nem tűnt túl bonyolultnak :)
Sokan ettek még bryndzás pirogot, az is nagyon fincsi volt, merthogy tarháltam pár szem kóstolót :P Szóval az étel minősége végül nagyon pozitív irányba tolta el a kezdeti kevésbé pozitív képet :) Este volt egy kis bóklászás a sétálóutcán, de csak szigorúan miután beszereztük a sajtokat a piacon :) És sikerült nekem is vásárolnom egy egyszerűbb kivitelű hágóvasat, ami a vasárnapi túrát/sétát nagyban megkönnyítette. Szombaton összesen 18 km-t mentünk, ~700 m szintemelkedéssel. A vasárnapról nincs adatom, de azt tippelem, hogy 8 km-nél nem mentünk többet és a szintemelkedés is elenyésző volt. Ez a séta egyébként a Dolina Strążyska-n vezetett, aminek a végén a befagyott Siklawica-vízesést csodáltuk meg. A vízesés után pedig ismét felkerestünk egy jó kis menedékházat, ahol zsurekkel (savanykás kolbászos leves) és az előző napi forralt sörből okulva inkább forralt borral melegítettem át a testem és a lelkem :) Sajnos nagyon hamar eljött a hazautazás... túl hamar... ennyi nem volt elég Zakopane-ból... így ma jelentkeztünk a Békatutaj pünkösdi túrájára is, behülyítve Anitáékat és Gézát :)

Az élménybeszámoló után pedig arra jöttem rá, hogy a túrázás és az utazás jól kilúgozta az agyamat és megszabadított sok hülye túlagyalt gondolattól. Ez az egyik legjobb gyógyír az agymenések ellen :)

A másik, ami eszembe jutott, hogy véletlenek már pedig nincsenek... Kiderült, hogy a két túravezetőnkkel (egy egri házaspár) vannak közös ismerősök, Géza és Hajni velük túrázott Grúziában. És mit ad Isten... kiderült, hogy ők vezetik a ladakhi Himalája túrát is, amivel hetek óta szemezgetek. Csomó kérdés fogalmazódott meg bennem, ahogy nap mint nap újra elolvastam a túra leírását még Zakopane előtt. És hát ezeket a kérdéseket vasárnap mind fel is tudtam tenni és csomó új infót kaptam, ami egyre inkább abba az irányba terel, hogy jelentkezni kéne. Már csak a főnökeimet kell meggyőzni, hogy engedjenek el 2,5 hétre... na ez nem lesz egyszerű...