Dóri barátnőmmel ma edzés után beültünk egy gyors gyrosra, amiből ~2 órás elmélkedés lett. Elkezdtem nyígni neki arról, hogy mennyire kínlódok, mert nem tudok elérni valamit, amire nagyon vágyom, de igazából semmi ráhatásom nincs az ügyre. Ha a fejem tetejére állok is, akkor sem lesz úgy, ahogy én szeretném, rajtam kívül álló okokból. És erre Dóri két tök jó gondolatot hozott fel, amiből az egyikkel már sokszor találkoztam és egyet is értettem vele mindig, de nem tettem még igazán magamévá. Ez pedig Assisi Szent Ferenc imája:
"Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,
Nem arra, hogy szeressenek,
Hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
Aki elveszíti magát, az talál,
Aki megbocsát, annak megbocsátanak,
Aki meghal, az fölébred az örök életre."
Nem vagyok az a szentfazék típus, ezt sokan tudjátok, de ez az ima szerintem sok bölcsességet tartalmaz. Az első része az, ami igazán ismert mostanság. Bevallom, most olvastam először végig az egészet, de inkább a teljes szöveget bemásoltam, mert értékes gondolatok szerintem. Na de kanyarodjunk vissza a vágyakhoz... nincs ráhatásom a fent említett problematikára, mégis pörögtem/pörgök rajta ezerrel. Nem túl bölcsen...
A másik érdekes felvetés egy gondolatkísérlet. Dóri eléggé matekos beállítottságú aggyal van megáldva és szereti a gondolatkísérleteket. Végigvettük, hogy mi történne, ha... mi történne, ha a vágyaim szó szerint teljesülnének. Milyen következményekkel járna az rövid-, közép- és hosszútávon. Tényleg ezt akarnám? - tette fel a kérdést Dóri... és ahogy teljesen őszintén végiggondoltam a dolgot... nem... rohadtul NEM. Na itt kell elengedni az ügyet azt hiszem :)
És akkor hazafelé jövet elgondolkodtam azon, hogy mostanság milyen vágyak, célok fogalmazódtak meg bennem és volt olyan, ami úgy teljesült, hogy szinte észre sem vettem és nem okozott olyan nagy "kielégülést", mint számítottam rá.
Sajnos tökéletes tagja vagyok a fogyasztói társadalomnak, imádok vásárolni ruhákat, cipőket, kütyüket... tavaly nyáron egy tárgyaláson felfigyeltem arra, hogy az egyik srác egy tök menő kis tableten jegyzetel és eljátszottam a gondlattal, hogy kéne venni egyet. Nézegettem is a neten, hogy milyet kéne... aztán persze az Apple tűnt a legtetszetősebbnek, de úgy voltam vele, hogy úgysem használnám ki igazán... ellenben a gondolat vissza-visszatért... erre tegnap a főnököm a kezembe nyomott egy zsír új iPad-et... persze tök jó, hálás vagyok érte és örülök neki, szép is és biztos fogom használni sok mindenre, de nincs meg az érzés...
És nagyon-nagyon sok mindennel voltam úgy, hogy nézegettem sokáig, vágyakoztam rá, aztán amikor kézzelfoghatóvá vált vágyam tárgya, már nem is volt annyira izgalmas. Persze vannak kivételek, de az élmények, az utazások sokkal nagyobb jó érzést "kielégülést" hoznak, mint a shopping...
És miközben ezt a bejegyzést írom, most teljesült egy olyan vágyam, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor elindítottam ezt a blogot. Nem különösebben reménykedtem benne, hogy a közelebbi barátaimon kívül bárkit is érdekelni fog, hogy mit is írogatok itt össze... de ma bekövetkezett, amiben titkon reménykedtem... az előző bejegyzést lehozta az index2 :D Itt visongok örömömben a gép előtt :D Nem is tudom megmondani, hogy mikor és minek örültem ennyire utoljára :) Köszi index2 :)
