Úton Indonézia felé - Malajzia

Ahogy az előző bejegyzésben olvashattátok, az isztambuli reptéren találkoztunk össze a csapat nagy részével. A teljes létszámunk 17 fő volt a két túravezetőnkkel: Bécivel és Balázzsal.
Szóval Isztambul, reptér. Kb. este 7-re értünk vissza a rapid városnézésből ide, a repülőnk pedig éjfél körül indult tovább Kuala Lumpur felé. Jött néhány óra reptéri csövezés. Alapvetően nem szeretek várakozni, de valahogy ez a reptéri hangulat minden alkalommal magával ragadott. Olyan sokféle ember a világ minden tájáról... várakozás közben elengedve azokat a gátlásokat, hogy földre nem ülünk/fekszünk stb. Oké, fárasztó dolog utazni, de valahogy olyan varázsa volt számomra az elsőtől az utolsó pillanatig, hogy az semmivel sem összemérhető :)
Aztán eljött a beszállás ideje, rövid bemutatkozás az útitársak között. A Turkish Airlines egy Boeing777-esével szeltük át Ázsiát. Brutálsok vacsorát kaptunk hajnali kettő magasságában, épp mire jól elaludtam volna. Biztos, ami biztos betoltam egy whiskyt, hogy vacsi után jobban menjen a szunya :) Épphogy belemerültem volna az alvásba, már jött is szinte a reggeli, amit ugyancsak nem spóroltak le :) Jóllakott napközisként, reggeli után délután öt körül értünk Kuala Lumpurba :D Hát igen, itt kezdett a biológiai órám teljesen felborulni :D A reptéren Béciék szereztek két kisbuszt, amikkel elindultunk a maláj tranzitszállásunkra, valahol Kuala Lumpur mellé. Az első sokk akkor ért, amikor kiértem a reptér épületéből és beleszippantottam az ottani levegőbe... brutál páratartalom és ~35 fok meleg. Az utunk pálmaültetvények és esőerdők között vezetett. Az út mellett asztalokról ananászt, sárkánygyümölcsöt és egyéb ismeretlen gyümölcsöket árultak helyiek. Aztán már azt hittük, hogy elérkeztünk az úticélhoz, amikor a két sofőrünk bekanyarodott egy viszonylag lepukkant helyre. Egy lottózónak vélhető hely előtt álltunk meg. Sofőrjeink nem zavartatva magukat valószínűleg beszerezték a szükséges dohányárut meg megjátszották a nyerőnek remélt számaikat, amíg mi a kisbuszban várakoztunk :D De ezzel sem volt semmi gond, beszélgettünk, ismerkedtünk addig is, nem rohantunk már sehová :)
Aztán végre megérkezünk ~1,5 nap utazás után az első szálláshelyre, ami tényleg egy tranzitszállás volt. ~12m2-es, ablak nélküli szoba, de legalább klíma volt és tényleg csak aludtunk egy gyorsat. Az este a csapattal kimentünk még egy kis sört és kaját felkutatni, de én a reptéren elhibáztam és betoltam egy Pringles-t, így maradt csak a sör :D A többiek megették első rizses kajájukat, akkor még nem tartva a rizstúltengéstől (spoiler :D) . A sört a szállás teraszán ittuk meg, egy 3 dl-estől én már jól is éreztem magam, mentünk is aludni. Bezuhantam az ágyba... na de hajnali 3-kor kipattant a szemem és indult a nap. A buszunk persze csak reggel 6-kor indult vissza a reptérre, a reggeli is csak fél6-kor kezdődött... kényelmesen letusoltam, összepakoltam... bár nem is nagyon pakoltam szét... Szóval csak ment mennyezet-kamillázás, dolgozott a jetlag :) Aztán az első ázsiai reggelinél konstatáltam, hogy Távol-Keleten nem igazán érzik a péksütemény, felvágott és egyéb kontinentális reggeli kérdést, de hát csak magamba erőltettem ezt-azt, majd elindultunk a reptérre, hogy elcsípjük az Air Asia járatát Jávára. Na de folyt. köv. később ;)