A Rinjanin nem csak testben, fizikai síkon jártuk meg a mélységeket és magasságokat, hanem lelkileg is hosszú utat tettünk meg. Mindenki elhagyta a komfortzónáját. Volt aki fényévekre került tőle, volt aki csak pár méterre, de biztosan mondhatom, hogy akadt egy-két nehéz pillanat. Viszont most már több, mint egy hét távlatából, ha megkérdezik tőlem, hogy mi volt az utazás legemlékezetesebb része, a Rinjani az első három között van. Az egyikről még fogok mesélni Flores kapcsán, a harmadik titok ;)
Szóval miután az esőerdőn keresztül leereszkedtünk Senaruba, kaptunk valami bolognaihoz hasonló tésztafélét ebédre, majd bepattantunk két kisbuszba és meg sem álltunk a földi Paradicsom küszöbéig :)
Meseszép vendégházba érkeztünk, ahol átvettük imádott Sunny-tól az okleveleinket arról, hogy teljesítettük a trekkinget, majd gyorsan ledobáltuk cuccainkat a szobánkban, és azzal a lendülettel le is zúztunk a szállás saját tengerpartjára :) Minden egyes sejtem szomjazta már a sós tengervizet, így nagy kacagások közepette három éves kislányként rohantam a tengerbe, mint aki életében először éli át ezt :) A homok fekete volt, a pálmafák a víz fölé hajoltak, a tenger pedig szinte termálvíz melegségű :) A többiek is szépen lassan leszállingóztak a partra. Miközben ázott le rólunk a négy napos kosz, arról viccelődtünk útitársaimmal, hogy olyan ez a szitu, mintha egy valóságshow kellős közepén lennénk, és tuti, hogy valahol rejtve kamerák vesznek minket :D Teljesen szürreális élmény volt a meleg tengervíz és a trópusi hőség az előző esti esőben didergős magashegyi sátorozás után :) Miután a kosz nagy részét leáztattuk és az indonéz manikűr (olyan mint a francia, csak fekete a köröm vége a kosztól :D) is kezdett halványulni a kezeken, a gyomrunk is jelezni kezdett, hogy itt a vacsi idő. Beültünk szállásunk tengerparti éttermébe, ahol nagyon kellemes meglepetést okozott az ét- és itallap árszínvonala :) Így nem spóroltunk, fogytak a koktélok, a bitangjó Bintang sörök (kb az egyetlen sör, ami Indonéziában kapható), és toltam végre egy calamarit, jó roppanós bundában :) A vacsi végeztével kellemesen oldott hangulatban tértünk vissza szobáinkba, ahol végre kényelmes ágyakon hajthattuk álomra fejünket. Másnap korán ébredtem, gyorsan elpakoltam a cuccaimat és lementem a partra. Kiültem a kövekre, majd kifeküdtem egy két pálmafa közé kifeszített függőágyba és potyogtak a könnyeim örömömben, meghatottságomban, hogy ott lehetek. Az utazás során sok olyan pillanat volt, amikor szinte el sem hittem, hogy ez tényleg létezik, hogy tényleg én itt lehetek és mindezt átélhetem.
Miután kipityeregtem magam, kikászálódtam a függőágyból és átsétáltam az étteremhez, hogy a tenger zúgását hallgatva megegyük a reggelinket. Reggeli után pedig jöttek már a taxik, hogy kivigyenek minket a reptérre és egy mókás kis légcsavaros géppel átrepüljünk a szomszédos Balira, az Istenek Szigetére :)
Indonézia, Lombok - Földi Paradicsom
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://audreyfoody.blog.hu/api/trackback/id/tr6913121704
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
#audreyfoody 2017.11.07. 14:48:32
@eeversion: Személyesen mesélek majd bővebben ;)