Lombokról délután érkeztünk Balira, Denpasarba, ahonnan taxikkal jutottunk el Ubudba, a Monkey Forest Street-en lévő szintén meseszép kis szállásunkra. A taxiban az utazásfüggésről elmélkedtem. Régebben olvastam egy cikket az utazásfüggő génről, amire rákerestem a reptéri várakozásunk alatt, itt olvashatjátok. A lényege az, hogy elvileg tudományos magyarázat is van az utazásfüggésre. Lehet, hogy ez nagy bullshit - nem értek hozzá - de tetszik a felvetés. Nekem pedig ezek a gondolatok jutottak eszembe az autóban:
"Épp Balin ülök a taxiban, Denpasarból, a reptérről Ubudba tartunk és az utazásfüggés jár folyamatosan a fejemben. Azt hiszem, ez az egyik közös vonásunk az útitársaimmal. Egy olyan belső hajtóerő, olyan mértékű kíváncsiság a nyitottsággal keveredve, ami képes 17 vadidegen emberből pár nap alatt közösséget formálni. Olyan hajtóerő, ami nem hagy nyugodni. Ülök az autóban, potyognak a könnyeim a boldogságtól ma már másodjára, hogy itt lehetek. Közben még azon jár az agyam, hogy milyen hálás vagyok a szüleimnek a neveltetésemért. Hogy szabadjára engedtek, amikor csak lehetett, de megóvtak, amikor szükséges volt. Hogy szárnyakat adtak. Hálás vagyok minden hétvégi kirándulásért és utazásért, amikből szerencsére soha nem volt hiány.
Az utazás előtt pár nappal egy srác megkérdezte tőlem, hogy miért van mehetnékem, nem szeretek otthon lenni? De szeretek. És nem, ez nem pótcselekvés. Ez szükséglet. Olyan, mint a drog. Egyre több kell belőle. Már most azon sakkozom, hogy a jövő év hogy legyen, hová menjek, mi fér bele abba a néhány nap szabadságba és hogy milyen felesleges tárgyakat nem fogok megvenni, hogy minél több maradjon az utazásra. Hát ez van, de a mostani kalandok még folytatódnak, így visszatérek azt megélni :) "
Na hát ilyen hangulatban érkeztem meg az Istenek Szigetének egy csodálatos kis szegletébe :) Elfoglaltam a szobánkat, kipakolásztam... Az első szállás az út során, ahol egy éjszakánál többet, egyből hármat is maradtunk. Majd a csajokkal elkapott minket a shoppingolhatnék. Nyakunkba vettük a várost, boltról boltra jártunk, volt aki talált magának egy rövidnacit vagy egy ruhácskát, de alapvetően szomorú következtetést kellett levonnom... hiába hordok itthon max M-es ruhákat, az ottani nők sokkal, de sokkal kisebbek és egészen más alkatúak... hiába szerettem volna a túracuccok helyett valami kis helyes ruciban menni vacsorázni, nem jött végül össze (a spórolás jegyében nem is bántam annyira) :D A shopping után közös vacsi volt a szálláshoz közeli egyik étteremben, ahol még épp elcsíptük a happy hours-t, gyorsan ki is rendeltünk néhány mojitot.
Na itt mesélek arról, hogy Indonézia alapvetően muzulmán ország, nem nagyon piálnak. Ahol lehet is alkoholt kapni, ott is elég borsos ára van, főleg az átlagos helyi árszínvonalhoz képest. Egy üveg Bintang sör pl. 60 000 indonéz rúpiába is belekerült, ami kb. 1000 Ft. Mondjuk nem is fél literes, mint itthon, hanem valahogy 6-7 dl között mozog. És annyira nem isznak, hogy volt olyan szállásunk, ahol kiittuk őket a teljes sörkészletükből egy este alatt (17 fős volt a csoport ugye)... Képzelhetitek, hogy milyen raktárkészlettel dolgoznak :D Szóval Indonézia nagy része muzulmán, de Balin a hinduizmus, utunk utolsó állomásán, Floresen pedig a kereszténység a jellemző.
Ha már megszakítottam az élménybeszámolót, még azt elmesélem Baliról, hogy az éttermi és bolti árak eléggé európai színvonalúak, az utcák, a boltok és az éttermek szinte csak fehér emberekkel voltak tele (főleg Ubudban és a turista látványosságok közelében persze), és valahogy sokkal sterilebb volt, mint a többi sziget, ahol jártunk. Volt az utcánkban Ralph Lauren bolt, a szomszédos utcában Starbucks stb. Szóval nem az az igazi indonéz hangulat. De ezt is látni kell egyszer alapon jó volt, viszont nem érzem azt a leküzdhetetlen vágyat, hogy na ide még vissza kéne menni. Sokkal inkább érzek vágyat arra, hogy visszamenjek a Rinjanira és felmenjek arra a nyamvadt 3726 m-es csúcsra :D Na de térjünk vissza még a vacsihoz:
Szóval a mojitok társaságában már kellemesen oldódott a hangulat, ami amúgy sem volt túl feszült :) És végre tudtam rendelni egy jó kis seafood tálat calamarival, rákkal és hallal, sült édesburgonya és grill zöldségkörettel :D Fincsiiii volt :) Aztán vettünk egy-két fontos dolgot a szomszédos boltban (víz, sör, cigi :D ), és visszatértünk szállásunk elvarázsolt kertjébe egy csendesebb beszélgetésre, míg meg nem jöttek a később érkező útitársaink :)
