Egy tipikus, de kellemes szállodai reggeli után ismét útra keltünk, Genovaból Monaco felé vettük az irányt. A fix program az Oceonográfiai Múzeum és annak akváriuma volt, ami a genovaihoz képest eltörpült. Itt is láttunk azért egy-két érdekességet, na meg a tetőteraszról nyíló kilátás kárpótolt :)
A gyors múzeumi kör után, ismét nyakunkba vettük a várost. Egy csodaszép mediterrán parkon végigsétálva megérkeztünk a katedrálisig, majd a hercegi palota következett... lassan éreztük, hogy megkordul a gyomrunk, főleg amikor egy piactérre lyukadtunk ki. Itt megvettük a napi betevő fügénket, illetve a szomszédos szupermarketben egy jó kis kapros-lazacos paninit sikerült beszerezni. Lesétáltunk a kikötőbe, és a csilliárdos yachtokat bambulva, a parton csövezve elfogyasztottuk a zsákmányt :)
Ekkor döbbentünk rá, hogy bakker, 1,5 óra van az indulásig, és még Monte Carlo kimaradt... nagy rohanás, miközben az ezer éves Warpigs szám ment a fejemben (és most is ezt hallgatom :)
Gyors fotó a casino épületéről, majd a Forma1 pályán végigzúzva visszaértünk a parkolóházba. Konstatáltuk, hogy túl jól rohantunk, és mi vagyunk az elsők, így még egy gyors alsó lábszár áztatás is belefért a parkolóház melletti kis partszakaszon (fürdőruha a busz mélyén valahol, a szívem meg vérzett, hogy kimarad a tengeri pancsi... idén a második utam a tenger közelében, fürdés nélkül... totál mézesmadzag effektus).
Ismét fel a buszra és most már a főhadiszállás volt a cél, Malaucéne-ben :)
A buszon Levi, az egyik túravezetőnk elmondta az esti programot... ismerkedési est... na szuper...gondoltam... nem sok kedvem volt hozzá. Akkor még nem hittem, hogy igazán jó társaság alakulhat ki... de hát csak nem húzom ki magam a program alól... Jól tettem... innen indul igazán a történet :)
Miután elfoglaltuk a szállás, összedobtam egy gyors pastát. Figyelem recept következik :D
Audrey-féle genovese:
Hozzávalók: Genovából hozott pesto genovese, pancetta, sok-sok fokhagyma, szárított paradicsom, friss paradicsom, grana padano, 1 paradicsomkonzerv (darabos) és egy kis só, bors, bazsalikom... A pancettát olaj híján egy kis peston zsírjára pirítottam rádobtam a nem kevés fokhagymát: egy egész fejet karikákra vágva, amikor egy picit megpirult, mehet rá a koktélpari félben, a szárított paradicsom és a konzerv paradicsom, plusz só, bors, bazsalikom. Amikor a tészta kifőtt (éppen hogy még nem al dente), bő lével átszedtem a szószba, megtoltam egy kis reszelt grana padanoval, összeforraltam (na itt lett al dente) és hadd szóljon... azt mondták a fiúk, hogy nem lett szar ;)
Aztán elvánszorogtunk erre a remeknek ígérkező ismerkedős bulira. Volt egy-két üveg innivaló az asztalokon, ez oldotta némileg a feszkót... És hát elkezdődött a szokásos... körben ülve, emberről emberre mindenki mondjon magáról néhány szót... volt-e már a Barakával utazni, merre... hobbi, munka stb... mire sorra kerültem, már többen is bedobták, hogy szeretnek főzni. Illetve Levi, a túravezető srác elmesélte, hogy ő 3 éve megreformálta az életét, és most már annak él és azzal keresi a kenyerét, ami a hobbija: utazik, sportol, filmezik, fotózik... és szívesen segít, ha valaki hasonlóra adná a fejét. Aztán én is bedobtam, hogy szeretek főzni, meg hogy gondolkodom hasonló váltáson a gasztronómia irányába. Úgy vettem észre, hogy Levi akkor ezen átsiklott, de bedobta, hogy ha már ennyien szeretünk főzni, legyen egyik este egy közös főzés. Én teljesen belelkesültem... Gézának talán igaza lesz, megetethetem a társaságot, megmutathatom ennyi új embernek, hogy mire vagyok képes a konyhában :) De akkor ez ennyiben maradt.
A hosszú út után viszonylag hamar megtaláltuk ismét az ágyat. Azaz csak én dőltem ki viszonylag hamar... Gézát magával ragadta a Pastis mámora, amitől reggel alig bírt felkelni és a buszon még kételkedtem benne, hogy bringára tud szállni... de erre a sztorira holnapig várnotok kell ;)
