Vééégre... nem kellett 06:30-kor kelni :) A Mont Ventoux-ra mentünk aznap, de csak dél körül volt az indulás... Teljesen véletlenül pont piacnap volt Malaucéne-ben. Mivel a közös főzés konkretizálódott, így ez a délelőtt állt rendelkezésemre, hogy ~50 Euróból bevásároljak a ratatouille-hoz. (Előző nap este bizti, ami bizti elolvastam az aznap vásárolt szakácskönyvben a receptet, illetve néhány kedvenc gasztroblogomon is megnéztem, hogy ki mit ír az eredeti francia lecsóról. Aztán összeraktam, hogy én hogy fogom elkészíteni.) Attila és Géza nagyon jó fejek voltak: jöttek velem végig a piacon. Első körben nem vásároltam, hanem felmérem a terepet: mit, hol, milyen minőségben és milyen áron lehet kapni :) Imádom ezt a részét... az igazi piackutatás :D Szóval találtam egy zöldségest, ahol minimum kétféle cukkini volt, volt chalota hagyma, padlizsán stb... elég brutál mennyiséget szedtem össze mindenből (btw. a fényképre nem fért rá az összes zöldség... egyébként meg egy csokor snidlinget is vettem, ez volt a titkos összetevő ;) ) Szóval a zöldséges mikor meglátta, hogy nem aprózom el, adott egy klassz fa ládikát, amibe minden nála vásárolt kincs bele is fért. Attila pedig lovagiasan (meg szerintem megunva a piacozós stílusomat :P) felajánlotta, hogy visszaviszi a ládát a szállásra, és így Gézával még meg tudjuk venni a többi hozzávalót :)
Szóval folytattuk a piacozást... és Gézával ismét elvesztünk a kolbászosnál... nem tudom, hogy a kirándulás végére hányféle kolbászt vettünk, kóstoltunk, de ennél a néninél a következőket tudom hirtelen összeszedni: fügés, provencei fűszeres, kakukkfüves, borsos, szamárból készült, rokfort sajtos, olajbogyós, paradicsomos, chorizo, natúr... a rataouille-ba került végül: provencei fűszeres, natúr, borsos, paradicsomos és kakukkfüves. És ha már kakukkfű, a következő árus a fűszeres volt: vettem nála provencei fűszerkeveréket, kakukkfüvet és néhány babérlevelet a ratatouille-ba. Ez utóbbit ajándékba kaptam a fűszeres fiútól, aki nagyon kedves volt (még jobban fehéredett az a sárga a zászlóban :) ) Utána megvettem még életem egyik legszebb fokhagyma csokrát is, na meg néhány bagettet, amiből fokhagymás kruton készült köretként az este folyamán. De még mielőtt belemelegednék a főzésbe, voltunk ám a Mont Ventoux tetején is, ami szintén fantasztikus élmény volt :) Ezen a hegyen is végigment a Tour de France idén is... hihetetlen az a bringás kultúra egyébként, ami azon a környéken van. Brutál bringaboltok, 3-5-6ezer eurós bringák.... (gyors fejszámolás után kiderül, hogy itthon már egész tűrhető használt autó ára...) és hát fantasztikusan jó minőségű utak...
A hegyre egy darabig mi csak busszal mentünk fel, aztán ~1400 m-en kikászálódtunk, és gyalogosan folytattuk a csúcs meghódítását :). Eleinte kifejezetten kellemes erdős részeken vitt az utunk, de egy idő után kilyukadtunk a fehér köves, kopár hegytető közelébe, ami miatt messziről úgy néz ki ez a hegy, mintha mindig hó födné.
A csúcson megvolt a csoportkép, aztán lezúztunk a közeli hüttébe egy gyors kávéra, amit egy jó kis francia csokis-erdei gyümölcsös tarte kíséretében fogyasztottunk el. Aztán indulás a csúcsról haza, FŐZNI :) Kaptam magam mellé három kuktát, de a számuk az este előrehaladtával rugalmasan változott - általában nőtt - Géza vendégszerető házigazda szerepének (na és persze a jó illatoknak ;) ) köszönhetően :)
(Azt megjegyzem, hogy a kuktáim: Gabi, Edina, Viki, Bence, a másik Gabi és a többiek is nagyon jó fejek voltak, mindenben segítettek. Nekik köszönhetően a konyha nem úgy maradt ott, amikor elkészült az étel, mintha bombát robbantottak volna, hanem még a mosogatásban, pakolásban is segítettek. Ezért ismét csak nagyon hálás vagyok nekik, köszíííí csajok (és srácok :P)) Szóval Géza 1 l erdélyi vadkörte pálinkája aznap este erősen megfogyatkozott, elfogyott néhány liter rosé is, csak úgy szolidan... :) De nagyon jó hangulatban és szerintem végül elég jót is főztünk.
A ratatouille után megkóstoltuk a Gergő által készített almás-zsályás-tejszínes borjút tésztával, a Péter által készített Coq au Vin-t (csirkéből, mert kakast kicsit nehéz lett volna beszerezni :) ) Minden elismerésem a fiúké, mindkét kaja brutáljó volt :) A vacsora mellé is volt persze egy kis bor... melynek aznapi mámoros hatása a másnapi avignoni kirándulás első óráira nálam rá is nyomta a bélyegét, de erről majd holnap... ;) Dóri barátnőm örömére ismét clifhanger, de remélem a tegnapi személyes élménybeszámolóm után már kevésbé neheztel érte :P
