A főzöcskéből kifolyólag befolyó itókáknak köszönhetően reggel volt egy kis macskajajj... :P A srácok jó fejek voltak, hoztak friss bagettet, egy kis sós vajjal be is nyomtam egy adaggal belőle a csodás 3in1 kávémmal lekísérve...
Az esti bor meg pálinka még dolgozott, amikor megérkeztünk Avignonba... persze minden nap felkészültem indultam útra, mindig volt nálam víz, kaja stb... most, amikor minden sejtem vízért kiáltott dehidratáltságában, most persze semmi... szerencsére amíg Levi elment megvenni a belépőket a pápai palotába, volt néhány percem, hogy átzúzzak a tér túloldalára és lecsapjak egy multivitaminos gyümölcslére meg egy vízre... na hát utána kezdtem már egy fokkal jobban lenni :D Pápai palota... nem volt rossz... volt benne egy-két szép rész, de az idők során többször ki is fosztották... audioguide-dal végig lehetett volna hallgatni, de egy óra alatt letudtuk. Nagyon rövid időnk volt a városra, amiből szintén akartunk egy kicsit látni...
Egyik útitársam, Edina is nagy parfüm rajongó, így befűztem, hogy keressük meg a Fragonard boltot. Vali is csatlakozott hozzánk, Géza meg Attilával a piac felé vette az irányt. A pápai palota shopjában egy fiatalembertől megpróbáltam megtudni, hogy merre van az áhított parfüméria, de persze buta arccal nézett rám. Aztán az első boltba beestem, ami a palota kijáratához viszonylag közel volt. Pékség, egy fiatalabb és egy idősebb nő... az idősebbre ránéztem és már tudtam is, hogy ő lesz az emberem :) Egyből bejelölte a térképen, hogy hol találjuk meg a célt :) Amíg a parfümériát kerestük, felfedeztünk egy hangulatos kis teret (Place de l'Horloge - az óratorony tere) és egy szép kis gótikus templomot.
Aztán beszabadultam az illatok birodalmába... és végül egy intenzív, fűszeres, téli illattal távoztam :) Újabb tétel kipipálva a ToBuyListInFrance-ról :D Ebédelni itt már nem volt időnk, így gyorsan beugrottam egy pékségbe, ahol kutyafuttában rámutattam egy szendvicsre... teljes boldogságban úsztam, amikor a Pont du Gard felé vezető buszúton beleharaptam a kecskesajtos, paradicsomos, rukolás szenyámba :) Másnapos gyomrom is végre rendbe jött :D Aztán eljött a várva várt Pont du Gard és a lubickolás ideje :) Csak 1,5-2 óránk volt megnézni a római kori vízvezetéket, ami nem mellesleg az UNESCO világörökségi listáján is szerepel (idén nyáron gyűjtöm a világörökségeket: Trogir, Krka Nemzeti Park, Sibenik katedrális, Pécs-Cella Septichora... jó lenne ezt a listát még bővíteni, akár még idén, de jövőre pedig mindenképp... menő lenne egyszer eljutni odáig, hogy kipipálva a teljes UNESCO lista :)
Maga az építmény monumentális, a folyó kristálytiszta kék vizű, a part sziklás... festeni sem lehetne szebbet:
A víz sportosan hideg volt, de hát víííííz... fürdeni kell :) És fürödtem is, jó is volt :) Gyors rohanás vissza a buszhoz, amivel Rasteau felé vettük az irányt a következő borkóstolóra... még mindig éreztem a fejemben egy picit az előző esti dorbézolás áldásos hatását :P. A kóstolót megelőzte egy séta a szőlőben.
Egy kedves, angolul eléggé jól tudó hölgy vitt körbe minket, mesélt a tájról, a szőlőfajtákról, a különböző ültetési formákról... ~40 C meleg, tűző napsütés... szóval az igazat megvallva nem voltam végig olyan figyelmes, mint szoktam lenni. Ellenben lelkesen kóstoltam az utamba kerülő piros, érett fürtöket... mások beleestek abba a hibába, hogy egyből leszedtek 1-1 fürtöt.. aztán az első szemnél rájöttek, hogy nem is olyan jó, mint amilyen szép... én trükkösen inkább minél több fürtről szedtem néhány szemet, és isteni finomakra bukkantam :P Ja ami még nagyon fura volt ebben a nagy melegben, az a csönd... hová tűntek a kabócák??? 30 fok felett van a levegő, de semmi... aztán kiderült, hogy a kabócák élete is egészen rövidke, és már elpusztulnak augusztus végére, szeptember elejére. Néhány túlélővel aztán találkoztunk a borászat felé vezető sétánkon, és nagyon megörültem nekik .) Egyből megszólalt a fejemben a Quimby... "G-dúrban zúgják a fákon a kabócák, hogy láss csodát, láss ezer csodát..." (hát láttunk ezen a napon is...) https://www.youtube.com/watch?v=_XLJvx3T_1c (egyébként Gézával és még másik két barátunkkal már végigmentünk azon az úton, amin ezt a klipet forgatták: Horvátország, Krk, Punat környéke)
Ez pedig még Rasteau:
A kóstoló viszont kicsit fura volt. A borok finomak, nagyon, főleg a tej- és étcsokival kóstolt édesek (pedig mindig vannak fenntartásaim az édes borokkal), de az hogy leültettek minket, mintha egy osztályteremben lennénk... és még csodálkozott rajtunk a kishölgy, hogy milyen szolidak és fegyelmezettek vagyunk... hát így bort kóstolni, meg oldódni kicsit nehéz... na jó, kóstolni nem nehéz, de kellemesebb kicsit kötetlenebb formában, és nem olyan tempóban, ahogy ők azt hajtották... de hát 7-kor zárt a hely, így inni kellett, lehetőleg gyorsan... már megint... bevallom, a kóstoló mennyiségeim egy része Géza poharában kötött ki... Viszont a shopban lőttem egy jó kis szakácskönyvet (a változatosság kedvéért) : Ókori római ételek
Aztán visszatértünk a szállásra, olvasás, szundi...
Jaaa.... még a ratatuoille elfogyasztása mellett elejtettem, hogy milyen desszertet tervezek készíteni, ha hazajöttem... mascarpone-s, kecskesajtos, fügés, sóskaramelles... csütörtökön többen is megtaláltak, hogy nem-e-lehetne-e, hogy azt még ott megcsináljam :D Én persze nem voltam szívbajos, bevállaltam... 33 főre :D A borkóstolóról visszaérve Malaucéne-be Gézával berongyoltunk a szupermarketbe, kiürítettem a mascarpone készletüket... (3 kg) vettem, 32 doboz natúr joghurtot, teljes kiőrlésű kekszet, cukrot, sós vajat, kecskesajtot... Másnap már csak a fügét és a levendulás mézet kellett beszerezni a Bonnieux-i piacon, merthogy ismét piaci élmények következnek majd ;)
