Újabb bringás napra ébredtünk... ezúttal sem én, sem Géza nem volt másnapos :D Bonnieux-ben indult a nap. Itt megkaptuk a busz mellett a bringákat, majd a piacnap alkalmából egyből útnak is indultam Gabival és Erzsivel megszerezni a fügét és a mézet a piacon. A bringákat ott hagytuk a busz mellett... (ja persze azt nem is kell mondanom, hogy ugyan vihettünk magunkkal kerékpár lakatot, de Levi mondta, hogy igazából teljesen szükségtelen... itt senki nem nyúl semmihez... még a bukósisakok is ott maradtak a bringán.) Sajnos lila fügét nem kaptam, így vegyessel kellett beérjem. A ~2,5 kg fügét, a mézet és Gabiék zsákmányait visszavittük a buszhoz, majd konstatáltuk, hogy sofőrjeink elkolbászoltak valamerre, így nem tudjuk betenni a vásárfiát a buszba... előkaptam hát egy tollat és szívélyes üzenetben meghagytuk az utánunk érkezőknek, hogy tegyék fel a cuccokat... semmi nem volt elrejtve, semmi nem volt lezárva... és minden érintetlenül felkerült a buszra...
Aztán visszakóvályogtunk - már bringával - a piachoz, ahol nagyon finom cafe au lait-t ittunk egy gyönyörű kilátással rendelkező kis kávézóban.
A bejárat előtt egy hölgyike zenélgetett... egy fura billentyűs hangszeren játszott és énekelt... jó darabig hallgattunk, miközben ittuk a kávét. Egy ideig nem tudtuk eldönteni, hogy ez most jó vagy nagyon gáz, de végül azt szavaztuk meg a sokadik dal után, hogy jó :) A hangulata legalább is hozzátett az élményhez :) Ezen a piacon is kóstolgattunk ezt-azt, de nagyon ügyesen megálltam a mindenféle vickek-vackok (és kasmír sálak!) megvételét... két szem gyümölcsöt vettem... egy nektarint és egy mangót... olyan illatuk volt, hogy kicsit szerelmes is lettem :D A zöldséges srác nagyon jó fej volt. Gézával külön fizettünk, aztán elkezdett viccelődni, hogy miért fizetünk külön, elváltunk...??? Fűztük a szót, jót mókáztunk (még jobban fehéredett az a sárga a zászlón :) )
Bonnieux-ből Lacoste felé, Sade márki vára felé vettük az irányt... ott egy nem kicsi emelkedőn felküzdve magunkat egy egészen különös hangulatú hely fogadott minket, tárt karokkal.
Találtunk egy mandulafát... a mandula már érett :) Géza és Levi is szépen nekiiramodtak, és pillanatokon belül dobálták le az érett finomságot :)
Aztán Ildikó felolvasott egy fa árnyékában a Filozófia a Budoárban c. könyvből. (Kedvet kaptam hozzá, hogy egyszer elolvassam, el is fogom... ha a most párhuzamosan olvasott 3-4 könyv végére érek egyszer... ) A felolvasás alatt benyomtam a Bonnieux-ben vásárol isteni barackot. Ez a gyümölcs igazán jól illett a témához... bár korábban az gondoltam, hogy a barack a legszexibb gyümölcs, a mangó felfedezésével rájöttem, hogy az talán egy kicsit még szexibb :D
Lacoste városából sajnos semmit nem láttam. Az utat Ménerbes felé vettük a felolvasás után.
Egy helyen már teljesen egyedül bringáztam... aztán találtam egy szimpatikus fügefát és gondoltam pihenésképpen bevárok valakit és legelek egy kicsit... lila füge volt... apró szemű, méz édes... egy szatyrot tele is szedtem :) Volt egy kis kiegészítés a desszerthez :) Aztán beért a Simon család és velük folytattam az utat egy darabig... aztán Gézát bevártam Ménerbes-ben és megkerestük a helyet, ahová a többiek már beültek. Simonék már épp belecsaptak a falatozásba a gyönyörű teraszos kis étteremben, ahol épp két helyre még be tudtuk préselni magunkat Gézával. Gabi, a Simon fiúk édesanyja ajánlotta a kagylót... nem kellett kétszer mondani... fekete kagyló, fehér bor, szóda két főre.. hmmmmmmm...
A legfinomabb ebéd az egész utazás alatt... a kagylókat átjárta a hagymás, fokhagymás, intenzíven borsos szaft... kaptunk hozzá ugyan bagettet meg sült krumplit, de én úgy magában laktam vele jól... fantasztikus volt a fehér borral leöblítve.
Ménerbes és a kagyló után a következő állomás Oppéde-le-Vieux volt. Ez számomra azért vált fontossá, mert itt találtam egy nagyon klassz cégért, ami beindította a fantáziámat... :P
Egyébként meg a városka tetején egy szép kis gótikus templom található, az utcák, az épületek jó része középkori hangulatot sugároz.
Innen egy kicsit kalandos intermezzoval (egy útitársunk balesetet szenvedett bringázás közben... :/ ) megérkeztünk Coustellet-be, ahol megnéztük a Musée de la Levande-t, azaz a Levendula Múzeumot. Nem volt rossz: bemutatták a valódi levendulavirágot és a hibrideket, a levendulaolaj tradicionális lepárlási eszközeit/gépeit fejlődéstörténetükkel stb. Ebben volt egy nagyon szellemes megoldás: egy mobil lepárló
Amikor levendulaszüret volt, akkor természetesen a levendula lepárlására használták, de szezonon kívül... trükkös nép ez a francia... vitték körbe a vidéken, és főzték a szeszt :D
A buszúton a szállásra visszafelé Levi felhívta a figyelmünket, hogy a szombat már az utolsó napunk, beszedi a még esedékes belépők díját, és hát szombat este lesz majd egy kis búcsúest, de addigra lehetőleg pakoljunk össze, mert vasárnap reggel 8-tól kitakarítva kell átadnunk az apartmanokat és 9-kor indulás haza. Hát nem kicsit kenődtem el... és éreztem, hogy esélytelen lenne pihenni. Így a konyha felé vettem az irányt és nekiálltam legyártani a joghurtos-kecskesajtos mascarpone krémet és a sóskaramell szószt a másnapi pohárkrémhez. Ebből az lett, hogy éjfél után szabadultam ki a konyhából :D
De még hajnali 2-kor sem bírtam elaludni... valamiért nagyon furcsa hangulatba kerültem... az olvasás kicsit kikapcsol azért, aztán nagy nehezen elaludtam...
