Fura dolog ez az útkeresés...
Meló után elmentem egy nagyon érdekesnek hangzó előadásra, amit egy házaspár tartott. Biztosan többen hallottatok már róluk: Zita és Árpád a www.360fokbringa.hu szerzője. Ők nászútra indultak világgá 2011-ben, és több, mint 4 éven át utaztak. Még Provence-ban Levi javasolta a wanderlust.hu-t és backpacker.hu Bori blogját, (akiket már én is emlegettem), aztán kb. 2 hete találtam rá a WanderWomen-re. WanderWomen írásait akkor kezdtem el olvasni, amikor épp csomagolt a Balira költözése előtt, a wanderlust.hu-t pedig azokban a napokban kezdtem el jobban követni, amikor elindultak Izland felé. És ez a pár, Zita és Árpád pedig körbebringázta a Földet. Az előadás címe az volt, hogy 'Hogyan utazzuk be a világot havi egy minimálbérből?' Kicsit több, mint 40 000 km-t tekertek + hajó + stop + repülés. Egészen elképesztő és nagyon lelkesítő dolgokat meséltek, sokszor még a szemem is megtelt könnyel, ahogy hallgattam őket és néztem a képeiket. Szóba került az airbnb, a food sharing, a travel sharing. Gondolkodtam rajta, hogy előadás végén oda kéne menni hozzájuk, beszélgetni velük, ki tudja mi sülhet ki belőle... szóba került a Járatlan utakon fesztivál is, amin Levi is elő fog adni novemberben, ha jól tudom. Gondoltam csak odamegyek a végén, de valahogy mégsem éreztem a csííít, ahogy Géza szokta mondani (bár az kicsit más szövegkörnyezet szokott lenni :D) Szóval odamentem a végén, Árpi pont egy sráccal beszélgetett, aki mögöttem ült és váltottunk is pár mondatot az előadás végén. Gondoltam megpróbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe, de nem sikerült túl jól. Sajnos feljöttek bennem a régi gátlásaim... mert hogy én nem vagyok olyan menő hátizsákos utazó, mint ők... és hogy én csak egy szimpla utazási iroda által szervezett útról jöttem haza, ahol túl sokszor az ő szemükben nem kellett kilépni a komfortzónából... és "csak egy ilyen út" adott inspirációt, nem egy Föld körüli... és elkezdtem szarul érezni magam néhány másodperc alatt és inkább leléptem... pedig ott lehetett volna maradni sörözni, dumálni, de jöttek a gátak... és sajnos ezek a hülye negatív beidegződések, jól le is húzták az előtte szárnyaló jókedvemet. Viszont nagyon hamar sikerült nyakon csípni és nevén nevezni ezt a gonosz kis szörnyecskét, ezt a dög gondolatot, így remélem hasonló helyzetben időben tudatosíthatom majd magamban, hogy neem-neeem, nem engedek neki teret, hogy még egy jó élményemet ilyenekkel elronthassa :) És azzal, hogy most ezt leírom, remélem végképp el is rettentem ettől és talán már ki is mozdultam a pillanatnyi elmezavar állapotából :D
Szóval most egy izgalmasnak és sokat ígérőnek tűnő ajtó végül nem nyílt meg, de ki tudja, hogy a holnap mit hoz :)
Még reggel olvastam egy jó idézetet, ami most ismét mosolyra görbítette a szám:
"Ahhoz, hogy normális legyél, szükség van egy kis őrültségre. Szánj minél több időt arra, hogy elengedd magad, ne foglalkozz semmivel, csak élvezd a játékot, a nevetést, az együtt töltött időt, légy vidám minden ok nélkül. Tartsd életben gyermeki énedet, mert ez olyan kincs, aminek révén képzeleted zsírkrétáival csillagokat festhetsz az égboltra"
Na hát ezt a gyermeki önfeledtséget tudják tudták ezek a szörnyecskék beárnyékolni, de vissza kell találni a feltétel nélküli derűhöz, jókedvhez :)
