Ez a hétvége sem telt tétlenül és élmények nélkül :)
Szombaton reggel találka Péterrel a Nagyvásárcsarnokban, piacozás. A legjobb szombat reggeli program, már ha szereti valaki. Zseniális házi tejtermékek, szép gyümölcsök, mellette az Ázsia Bt-nél csodás fűszerek... minden, mi szem-szájnak ingere.
Péter egy indiai kaját vállalt: gyömbéres, fokhagymás, tejszínes csirke rizzsel. Ahogy hazaértünk a piacról, egyből neki is álltunk elkészíteni a pácot. Amikor a husi már a második pácban pihent, én nekiálltam életem első Pavlovájának. A tojásfehérjéket (5 db) egy csipet sóval félig felvertem, majd fokozatosan elkezdtem adagolni a porcukrot, hozzáadtam egy fél rúd vanília magjait, egy kanál keményítőt és egy kanál citromlevet. Egy idő után szépen elkezdett fényesedni, keményedni a hab és nem esett rá a fejemre, amikor megfordítottam a tálat :) Fogtam egy sütőpapírt, egy kört rajzoltam rá, majd a körön belül eloszlattam a habot úgy, hogy a közepén legyen egy kis mélyedés, ahová majd a tejszínhab kerül. Aztán irány a 130 C-ra melegített sütő és vagy 1,5 órát ott pihent, amíg toltunk egy gyors reggelit délben, a kedvenc pékségemben :)
Mire visszaértünk a reggeliből a Pavlova alapja már szépen megpirult, le is kapcsoltam a sütőt, amiben hagytam kihűlni. Közben Péter nekiállt lesütni a husit, majd elkészíteni a fűszeres, tejszínes, vajas, paradicsomos szósz. Ha jól emlékszem került bele: fahéj, római kömény, fokhagyma, gyömbér, koriander levél, garam masala, kurkuma, kardamom, chili stb... egy idő után bevallom elveszítettem a fonalat :D Aztán elkésztette hozzá a rizst, ami szintén hasonló ízekben pompázott, gyönyörű sárgára színezve a kurkuma segítségével. Olyan 4-5 óra felé sikerült is ebédelni :) (Btw. még mindig úszik a konyha az indiai fűszerek illatában és mindjárt melegítek egy adagot, úgyhogy biztosan fogom még néhány napig érezni, de szerencsére imádom ezeket az illatokat :)
Miután jóllaktunk az indiai cuccal, befejeztem a Pavlovát. Agyaltam rajta egy kicsit, hogy milyen is legyen, maradjak-e a klasszik tejszínes változatnál, vagy legyen egy kis csavar a krémben is. Aztán úgy döntöttem, hogy a krémet nem kombinálom túl, viszont az öntetet kicsit megvadítom: a Vönöckről hozott szilvát jól ledaráltam, egy kis fahéjjal, egy fél rúd vaníliával, egy citrom reszelt héjával, egy fél citrom levével és egy kis barnacukorral feltettem főzni. Amikor már kezdett szépen sűrűsödni, akkor átpasszíroztam, hogy teljesen homogén krémet kapjak. Viszont az állaga a passzírozás után nem tetszett igazán- túl hígnak láttam, így visszadobtam a tűzre és kapott egy teáskanál keményítőt. Aztán amikor langyosra hűlt, belekevertem egy fél gránátalma csodás kis magjait, a másik felének a magjaival meg csak megszórtam a tetejét. A tejszínt pedig egy fél vaníliarúd kikapart magjaival meg egy pici porcukorral vertem fel. Egészen elképesztő gyorsasággal érte el a tejszín tökéletes állagot (Ami az este folyamán sem esett össze! Tényleg nem érdemes gyenge alapanyagokból dolgozni). Az alap sajnos megtöredezett kicsit, de talán nem sikerült nagyon rosszul összességében... mára legalább is nem maradt belőle :P
A Pavlova származásáról megoszlanak a vélemények: Új-Zéland és Ausztrália nem tud egyezségre jutni, kinek is a dicsősége ez a fincsi desszert, de mindkét országban megtalálható az ünnepi fogások között. Minden esetre az biztos, hogy a 20. századi neves orosz balerina, Anna Pavlova tiszteletére alkották meg és az 1920-as években már írott formát öltött a recept.
Én néhány éve olvastam róla először, már nem is emlékszem rá, hogy mikor, de azóta a bakancslistás receptek között szerepelt.
Egészen kicsi gyerekkorom óta rajongok egyébként a tojáshabos dolgokért. Az apai nagymamám sokszor sütött egy sütit, amit ő rácsos tésztának hívott. Ez egy omlós tészta volt, amit miután kinyújtott és letett egy tepsi aljára, megkente házi baracklekvárral, a saját tésztájából rácsokat készített erre, majd a tetejére került a felvert tojáshab, amikor már majdnem megsült. Nagy kedvencem volt ez a süti a mama hajszálvékony rétegekből álló töpörtyűs pogácsája mellett (ez is a bakancslistás receptek között van...)
Az anyai nagymamámnál pedig általában a sütik "melléktermékeként" megmaradt tojásfehérjékből habcsók készült. Ezek a szekrény tetején száradtak (ahol ősszel a birsalmasajt :D), és én mindig addig ügyeskedtem a kanapé karfáján és a varrógép állványán egyensúlyozva, amíg meg el nem értem a tepsiben a legszélső habcsókokat. Akkor szerettem a legjobban, amikor a külseje már ropogós volt, a belseje viszont még ragadt :D A Pavlova készítésénél is reménykedtem, hogy sikerül egy ilyen állagot elérni és így is lett.
A másik ilyen bakancslistás recept még a Született feleségek ominózus fordított gyümölcstortája. Ennek az a lényege, hogy egy kapcsos tortaforma aljára került némi karamellszósz, ebbe valamilyen gyümölcs (lehet ez ananász, barack, alma, körte, narancs stb) és erre kerül rá a tészta. Amikor kisül, ki kell fordítani a formából a sütit, és a karamellizált gyümölcs lesz a tetején. Én körtével szeretném majd megsütni (vagy valamivel kombinálva a körtét, pl. rebarbarával) de még nem tudom mikor kerül rá sor :) (Na jó, van még néhány étel/recept a bakancslistán, amit muszáj lesz még elkészíteni, de addig jó, amíg nem fogy el a lista, nem :)? )
Holnap angol és ratatouille főzés, majd jelentkezem ;)
