Miután megettem az előző bejegyzésben emlegetett pasta alla gricia-t, éreztem, hogy nem tétlenkedhetek túl sokáig. Az Ikeában szombaton beszerzett cuccok közül legalább egyet még ki kéne próbálni és már tudtam, hogy a piteforma lesz a nyertes. Az őszi színekre és ízekre való rácuppanásom még mindig igen intenzív, így valami jó édes, ragacsos, narancsos, gyömbéres dologban gondolkodtam... gyűjtöttem az ihletet a netről, a TV Paprikáról, aztán a kezembe akadt a legújabb Jamie magazin. Ott találtam a brüleé tart receptet, amit egy kicsit megvariáltam. Viszont a brüleé akkor az igazi, ha a tetején ott van az a bizonyos karamell kéreg... így hát irány a media markt, és megvettem az évek óta vágyott konyhai fáklyámat... a lángja azért lehetne erősebb, de így is jó móka :) Viszont ha már Ikea... képzeljétek, piacra dobtak egy új lábos sorozatot, ami szerelem első látásra :) Jó ideje tervezem, hogy lecserélem az edényeimet, csak még azt nem derítettem ki, hogy szabad-e őket tűzhelybe tenni, mert hát az lenne az igazi :)
Na de vissza a brüleé tortához. Az alap a legegyszerűbb kekszes alap lett, amit kezdek rájönni, hogy kevésbé csípek... a morzsára tört kekszet olvasztott vajjal kell kikeverni és lenyomkodni a tortaforma aljába/oldalára. Nekem ez túl vajas, túl édes... (hétvégén, már a lakásétteremre gyakorolva, meg fogok próbálkozni egy igazi pitetésztával ;) ) Amíg a krém elkészült, addig az alap a hűtőben pihent. És hát a krém... lábosban tejszínt melegítettem (7 dl-t), 1,5 rúd vanília kikapart magjaival, az apróra vágott kandírozott gyömbérrel és kandírozott narancshéjjal és mézzel. 8 tojás sárgáját habosra kevertem egy pici porcukorral meg 3 ek. keményítővel. Amikor felforrt a tejszín, kb. egy merőkanállal hozzáadtam a sárgájához (hogy ne rántsa össze a tojást a forró lötty!) majd összekevertem a sárgájás lötyit a tejszínessel. Néhány perc alatt sűrű krém lett belőle, amit rá is kanalaztam egyből a kikekszezett (óóó de szép lett ez a szó :D ) formára. Sütő ~160 C-ra előmelegítve, ~30 perc alatt átsütöttem. Aztán ki az erkélyre... milyen "szerencse", hogy ilyen kellemesen lehűlt már a levegő.. nem :D? Nem... de hát ez van :)
Amikor kihűlt, jött a legizgibb része: megszórtam szép barna cukorral a tetejét és a brand new fáklyámmal karamellizáltam, juhúúú :)
Csongi haverom jött át kotnyeleskedni, amíg sütöttem, de mire megettük a kóstolót, rájöttem, hogy egyébként rohadt éhes vagyok :D A reggeli tésztás sort folytatva néhány perc alatt összedobtam még a pasta alla gricia testvérét, a pasta amatriciana-t :) Viszont elkövettem egy súlyos szentségtörést... tettem bele fokhagymát... nem keveset... a kardamom mellett ettől is nehezen tudok elvonatkoztatni... ez van... :) (A fotó erről nem sikerült túl jól, mert már tényleg nagyon éhes voltam :D, így inkább ezt nem mutatom meg :) )
Az amatriciana egyébként Amatrice városról kapta a nevét, amit augusztusban durva földrengés rázott meg. Ennek apropóján viszont egy szép adománygyűjtő akció indult el, melyhez több, mint 700 étterem csatlakozott.
