Ma nem direktben főzős élményt szeretnék megosztani Veletek, hanem egy jó hírt :) November 26-tól újra iskolapadba ülök, és jövő augusztusra már okj-s és europass bizonyítvány is lesz a kezemben arról, hogy tudok főzni :) Csodákra és világmegváltó gondolatokra nem számítok az iskolától, de nagy örömmel és izgalommal várom :)
Tegnap este kerestem egy filmet az egyik külső tárhelyen, amin régebbi cuccaim vannak és találtam egy mappát, amit 2009-ben hoztam létre FŐZÖCSKE névvel. Iszonyat mennyiségű lementett recept volt benne, na meg több iskola szakácsképzésének a tananyagai. Már akkor játszottam a gondolattal, hogy be kéne iratkozni. Hogy miért csak most??? Ezt magam sem tudom... talán pillanatnyi fellángolásnak, hóbortnak gondoltam. Így 7 év távlatából azt hiszem kijelenthetem, hogy nem pillanatnyi elmezavarnak volt betudható az akkori (és azóta is tartó, sőt erősödő) érdeklődésem és a mostani elhatározásom sem.
A tanulás... miután elvégeztem az egyetemet, volt 2 év szünet, amíg csak dolgoztam. Egy idő után viszont kezdtem érezni, hogy valami hiányzik. Aztán egy Harley fesztiválon folytatott beszélgetés után hirtelen felindulásból jelentkeztem a Nyugat-magyarországi Egyetemre egy Bsc képzésre, ahol végül 2014-ben szereztem diplomát rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon. Amit azzal a képzéssel nyertem: két nagyon klassz barátot, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot; egy egészségtudatosabb gondolkodásmódot és itt kezdtem el érdeklődni a pszichológia iránt, ami a mai napig hobbi szinten megvan. Pénzt keresni valószínűleg nem fogok ezzel a papírral, de nem bántam meg, hogy végigküzdöttem azt a három évet, pedig minden szabadságom a konzultációkra és a vizsgákra ment el (jól értitek, tényleg az összes nap: 3 évig se nyaralás, se síelés, semmi)
Azóta elvégeztem egy, az eredeti szakmámhoz kapcsolódó okj-s tanfolyamot, ami feltétele volt egy szakmai jogosultság megszerzésének, illetve tavasszal jártam a Katedrába egy angol tanfolyamra... mást nem tanultam viszont komolyabban, rendszeresebben 2014 óta. És bevallom, megint kezdett hiányozni a kihívás, ami az iskolába járással, a vizsgákkal, a megmérettetésekkel jár. Szóval emiatt is kifejezetten várom a sulit :) Na meg kíváncsi vagyok, hogy milyen emberekkel ismerkedem majd meg, milyen élmények érnek majd.
Amikor pedig felhívtam aput, hogy elújságoljam neki a hírt, hogy megint tanulni fog a lánya, elmesélte, hogy éppen együtt hajózik egy barátjával, aki megvett egy elég menő éttermet a Belvárosban (majd egyszer lehet, hogy elárulom melyik az ;) ), és hogy szeretettel várnak a konyhán, ha gyakorolni szeretnék. Kb. fél éve voltunk ott apuval egy Dúzsi borvacsorán, ahol Dúzsi Úr és a séf személyesen konferálták fel a fogásokat. Már akkor megállapítottam, hogy jó a fickó :) Klassz lenne tanulni tőle, remélem komolyan gondolták, hogy mehetek.
Tegnap meg egy régi kedves ismerős által jött egy olyan lehetőség is, hogy mehetnék egy hétre Ausztriába főzni egy sítáborba januárban. Részleteket még nem tudok, na meg a munkahelyemen is le kellene zsíroznom a szabadságot, ami nem lesz egyszerű egy januárban induló projekt miatt. Viszont klassz kihívás lenne :D
Izgi... izgi... izgi... :)
Kép: cliparts.co
