Ma Zalakarosról jelentkezem, ahol péntek délutántól wellnesselek :) Gabi barátnőm hívott a szokásos őszi hétvégére a barátaival. 10-en voltunk, Gabin kívül nem ismertem senkit. Kicsit tartottam is tőle, hogy nem lesznek-e kellemetlen szituk, de hamar elszálltak a paráim. Nagyon kedves és érdekes emberekkel ismerkedtem meg, és egy percig sem éreztették velem, hogy újonc vagyok a csapatban. Ráadásul nagyon érdekes összefonódások derültek ki. Mondtam már, hogy egyre kevésbé hiszek a véletlenekben :)?
Zárójelben megjegyzem, hogy pénteken este az egyik apartmanban összeültünk beszélgetni, borozgatni. Amikor Ediék megérkeztek, Csabi egyből zenét kapcsolt be... nem fogjátok kitalálni, hogy mit... hát az Amelie csodálatos élete sountrack-et, amiről korábban már meséltem... na akkor már tudtam, hogy nem lesz itt gond :)
Ami még érdekes élmény volt itt, azok a szaunaszeánszok... mindig is szerettem szaunázni, de hát a magyaros, fürdőruhás verzióban,egy-egy illóolajat vagy max. mentakristályt használva. Tegnap viszont három szeánszon is részt vettünk. Nem mondanám magam szégyenlősnek, de ez a pucérkodós szaunázás elsőre nagyon furcsa volt... aztán hamar belejöttem :) Első körben mézes-pezsgős szeánsz volt, aztán következett egy sörös (na nekem ez jött be a legjobban :P) utána pedig egy jeges-mentás. A sört és a pezsgőt persze iszogattuk is a szünetekben :)
A hét többi napja is elég mozgalmasan telt ám. Szerdán megint voltam egy szuperjó előadáson a Be Smart Klub szervezésében, ahol a téma a komfortzóna problematika volt. Lipár Imre pszichológus tartotta ezt, ami az egyik résztvevő utólagos kommentje szerint felért egy stand up show-val... én is osztom a véleményét :) Érdekes, tanulságos kérdéseket feszegetett, adott gyakorlati tanácsokat és igazán szórakoztató is volt. A klub facebook oldalán elérhetőek korábbi előadások és hamarosan ezt is meg tudjátok majd nézni.
Csütörtökön pedig...Csütörtökön pedig beszéltem A Chef-fel... Nagyon kedves, jó fej volt, elvileg kedden találkozunk és megbeszéljük a részleteket :) Madarat lehetne velem fogatni azóta :) Tádé barátomnak itt is hálás köszönet a közbenjárásért... ő azzal viccelődött, hogy ha nem lenne fülem, a mosolyom körbeérne a fejemen :D
Amikor elutaztam augusztus végén Franciaországba, a gödör elég mély pontján voltam egy ideje. Így utólag mondják a barátaim, a családom, hogy kezdtek komolyan aggódni értem. Aztán az utazás megtette áldásos hatását.
Előtte sokszor teltek úgy a napjaim, hogy reggel, miután nagy nehezen az ötödik szundi után kivakartam magam az ágyból, berongyoltam a munkahelyre, meló, aztán haza: zaba, sorozatnézés, TV vagy számítógép bambulás, amíg az álmosságtól ki nem csordult a könnyem...
Most meg annyi új célt tűztem ki magam elé, hogy sokszor azon gondolom, hogy erre hogy lesz elég az életem hátralévő része... Pl. szeretnék megtanulni írni és beszélni... nyilván furán hangzik ez így már bőven 30 felett, de persze nem az általános iskolai tananyagra gondolok. Szeretném magam minél szebben és kreatívabban, szórakoztatóbban kifejezni írásban és szóban is. Szeretném leküzdeni a gátlásaimat, ha kamera vagy nagyobb közönség előtt kell beszélnem, szeretnék jó előadó lenni, angolul is, amit jól meg szeretném tanulni, és lassan el szeretném kezdeni az olasz tanulást is. Emellett szeretnék megtanulni jobban fotózni. Elő fogom szedni a tükörreflexes gépemet, és elkezdem azzal fotózni a finomságokat. Na és három hét múlva indul a suli... Nem sok unatkozni való időm lesz mostanában, de a sportot még valahová be kellene iktatni... de hogy mit és mikor...a spinning nem rossz, de sokkal kevésbé szórakoztat, mint a túrázás vagy a squash... úszni sem lenne rossz... valakinek valamelyikhez lenne kedve :)?
