Ma reggel, amikor mentem dolgozni, eleinte csak az eső esett... aztán amikor leszálltam a buszról, mintha fentről az égiek hógolyókkal kezdtek volna dobálózni... vicces, de hideg élmény volt ez az első idei hószerűség :) Ezen felbuzdulva, na meg mert mostanában folyamatosan kívánom a csípős, durván fűszeres kajákat, gondoltam meló után összedobok egy cacio e pepe-t, a legkönnyebben elkészíthető tésztát. Egyszerűen imádom!!!
Kell hozzá:
Spagetti vagy bavettine
Frissen őrölt fekete bors
Vaj
Hivatalosan pecorino sajt (nekem most csak parmezán volt itthon, amit még Olaszországból hoztam a nyáron ;) ) és ennyi
A tésztát sós vízben főzd meg, ahogy írtam korábban olaj nélkül. Amíg fő a tészta egy nagyobb serpenyőben olvaszd meg a vajat, és dobj rá jóóóó sok frissen őrölt borsot. Kicsit pirítsd meg a vajon. Amikor megfőtt a tészta, szedd át a serpenyőbe, reszelj hozzá sajtot (minél több, annál finomabb ;) ) és öntsd fel a tészta főzővízével, hogy elég szaftos legyen. Forrald össze, hogy a sajt elolvadjon és mááár kész is:
(Kb 3 órája ettem meg, de így hogy írok róla, újra meg tudnám enni :P Viszont ezekből a tésztákból, mint a pasta alla gricia, a cacio e pepe vagy az amatriciana csak annyit készítsetek, amennyi egy evésre elfogy. Melegítve már nem jók.) 
A múlt hetem egyébként eléggé vacakul telt. Az irodában nagyon sok a meló, az októbertől áprilisig tartó időszak a legzúzósabb nálunk, bár nyáron sem unatkoztam... de az itt töltött közel egy év egyik legnehezebbike volt a múlt hét. És mindezt úgy kellett végigcsinálni, hogy eléggé lebetegedtem és szinte minden nap lázas voltam. Arra pedig esélyem sem volt, hogy otthon maradjak. Az igazat megvallva elég szar lelki állapotba is kerültem: semmihez sem volt kedvem és azon is gondolkodtam, hogy van-e értelme foglalkozni a terveimmel, van-e értelme elkezdeni a sulit... Nem kergetek-e hiú ábrándokat....??? Van-e ráció az álmaimban, van-e realitás ebben az egészben...??? Nem álltatom-e magam...? Mi van, ha ez az egész csak távolról ennyire vonzó??? Szóval múlt héten sokat rágódtam ilyen és ezekhez hasonló kérdéseken. És annyira érdekes a sors... az elmúlt 2-3 napban viszont ismét olyan helyekről, olyan emberektől kaptam megerősítést, amikre abszolút nem számítottam. Hihetetlenül érdekes összefonódások derülnek ki a környezetemben folyamatosan és egyre többször jut eszembe a Zalakaroson boncolgatott "láthatatlan szövet" elmélet, ami az emberek, az emberi kapcsolatok között húzódik és furcsa rendezettséget mutat. Egy szó mint száz, klassz barátaim, ismerőseim vannak, hála értük, értetek :)
