Könnyű vasárnapi reggeli - avagy ülj le egyes (önuralomból)

Szóval az úgy volt, hogy tegnap meséltem arról, hogy a múlt hétvége elindított egy folyamatot, ami ezen a hétvégén betetőzni látszik. Miután tegnap részben saját magam meggyőzése céljából is írtam nektek a pillanatnyilag nélkülözhetetlen dolgok hirtelen felindulásból való megvásárlásáról, rá néhány órára már csábultam is újra... IKEA... le kellene tiltani a konyhai részlegről, ez most már egészen biztos:Na hát az eredmény, mint láthatjátok, egy szupi pite sütő forma, egy klassz csipesz, és egy sütis szett. A sütis szett minőségégre kíváncsi leszek. Van Pécsen egy cukrász kellékes bolt, ott kinéztem egy profi készletet, de úgy voltam ezzel, hogy ha úgy alakulna, hogy napi szinten kell, akkor ruházok majd be egy igazán profi készletre.
Aztán este fél11-kor rámjött, hogy tésztááááát akarooook.... de neeeem, nem kéne ilyenkor már zabálni.... dede én mégis tésztát akarok... kivettem a szalonnát a hűtőből, egy darab sajtot a mélyhűtőből... de nincs itthon tészta... na jó, akkor majd holnap... és ma reggel ismét azzal a vággyal ébredtem, hogy TÉSZTAAAA. Tegnap láttam egy irtó egyszerű receptet: Pasta alla Gricia, azaz szalonnás, feketeborsos, pecorinos tészta. Állítólag ez a tészta az anyja három népszerű olasz tésztának is: a carbonaranak (szalonna+sajt+tojás+bors), a caccio e pepe-nek (sajt+bors) és az amatriciana-nak (szalonna+sajt+bors+paradicsom). Mind a négy tészta kő egyszerű: a só, a bors, a pecorino és a tészta a közös mindháromban na meg az, hogy Róma környékéről, Lazio tartományból származnak. 
Szóval a reggeli kávé mellé elkészült a Bavettine alla Gricia: a szalonnát vékony csíkokra vágtam, szemes fekete borsot törtem mozsárban (jó sokat, ~20-25 szemet). 
A tésztafőzés: NE tegyetek olajat a vízbe, ha csak nem akarjátok, hogy a szósz lecsússzon róla... a főzővízbe csak sok só kell. Aztán meg nem kell puhára főzni a tésztát, ennél a receptnél meg aztán pláne.
Egy nagyobb serpenyőben lepirítottam a szalonnát, hozzáadtam a frissen őrölt fekete borsot. A még meg nem főtt tésztát lecsöpögtetés nélkül átszedtem a serpenyőbe, megszórtam a reszelt pecorino-val. Annyi főzővizet szedtem át bele, hogy a sajt a szalonnával lágy szószt alkosson. A főzővíz nagyon értékes dolog, tele van keményítővel, nagyon jót tesz minden tésztaszósznak! 
Amikor Regi barátnőmmel Toscana-ban kirándultunk, napjában többször is ettünk tésztát, sőt egy-egy étkezésen belül is többször... akkor döbbentem rá, hogy igazából ha csak tésztát ehetnék, azzal sem lenne különösebben bajom, sőőőt... azt hiszem függő vagyok... rájöttem, hogy a kávé mellett ez a másik függőségem... az olasz életstílushoz és konyhához azt gondolom, tökéletesen tudnék alkalmazkodni... sokszor el is játszom a gondolattal, hogy milyen lenne ott élni. A jövő évet minden esetre ott fogom kezdeni, Imoval Velencében fogunk szilveszterezni valószínűleg, juhúúú :D