Szeptember eleje óta fogytam ~7-8 kg-t, és nem akarnám visszahízni, így próbálok ellenállni a tésztaötleteim folyamatos csábításának... több kevesebb sikerrel... ennek örömére ma este paradicsomos tészta helyett csak szimplán a paradicsom mellett döntöttem. Az elmúlt 1-2 évben nem igazán kívántam ezt szép és egészséges zöldséget... párszor ettem igazán rémes, szinte hal ízű vackot és eléggé elment tőle a kedvem. Aztán ez is Provence-nak köszönhető, hogy visszatért a paradicsomszeretetem. Ott olyan sokféle és annyira nagyon fincsi parik voltak, hogy azóta folyamatosan megenném. Van úgy, hogy csak magában, nass helyett kapok be pár szem koktélparit.
A napokban meg egyre többet járt a fejemben a pálpusztai sajt... tudom, tudom... büdös fingszagú... de én csípem :D (Mondjuk arra kezdek rájönni, hogy kb. minden olyan kaját szeretek, amitől mások undorodnak, csak legyen jól elkészítve... nagy kedvenc pl. a zúzapörkölt, a szalontüdő, a kocsonya, a körömpörkölt, szeretek mindenféle főzeléket (igen, a spenótot, a tököt és most már a kelkáposztát is...pedig az utóbbi eddig szűk keresztmetszet volt))
Szóval a pálpusztai sajtot az előző munkahelyemen Gyula exkollégám szertette meg velem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nincsenek előítéleteim, de a gasztronómiában tényleg nem nagyon vannak. Na hát a pálpusztaival igen erős előítéleteim voltak... főleg, hogy apu disznó sztoriját (vagy meséjét...???) már meghallgattam párszor (figyelem, 18 karikás rész következik :D): szóval állítólag olyan a szaga ennek a fincsi sajtnak, mint a nőstény csimpánzoknak alul... igen ott :D és hogy apuék mókáztak azzal a fősulin, hogy az állatkertben a majmokhoz bedobtak egy darab sajtot, aminek a fiú csimpánzok igencsak megörültek, és elkezdtek "játszadozni"... óóó de diszkrét tudtam lenni magamhoz képest :P Szóval ezek után annyira nem volt kedvem megkóstolni, de Gyula erősködött és egyik nap a közös reggelink alkalmával nem úsztam meg :) Cseppet sem bántam meg, ne riasszon el Titeket sem a fenti sztori meg a szaga sem :D Általában a sarki sparban szokott is lenni, így hazafelé jövet beugrottam vacsira valót venni. De pont nem volt... így Castello dán kék sajtot vettem a pari mellé.
A paradicsomot egy kis olíva olajon sóval, frissen őrölt borssal, bazsalikommal, egy kis agave sziruppal és balzsamecettel átpirítottam, mellé a kék sajt és kész.
Persze egyből az jutott eszembe, hogy a kék sajtból milyen klassz tésztaszósz lehetne és a tészta tetején a sült pari milyen szép és fincsi lenne... na ezt még ki fogom próbálni ;)
Könnyű esti sültpari
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://audreyfoody.blog.hu/api/trackback/id/tr7311970163
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.