Múlt héten pénteken a Nagykörúton sétáltam, amikor az egyik kis bisztró kirakatában megláttam a feliratot: házi kocsonya, elvitelre is. Elmentem előtte, aztán vissza... gondoltam csak adok neki egy esélyt és nem bántam meg. Igazán házias, finom kocsonyát sikerült beszerezni, de volt vele egy aprócska probléma: az aprócska adag :D Egy evésre azért elegendő volt, de szívesen ettem volna még később is. Na akkor elhatároztam, hogy hamarosan el kell készíteni az idei tél első kocsonyáját is. Azzal nem is foglalkoztam, hogy egészen tavaszias az idő. Szombaton reggel Pincziéknél kezdtem a Nyugatinál, de elszomorítottak... nem volt kocsonya husi. Nem volt más választásom, be az autóba és meg sem álltam a Hufi Hentesig, Budakalászon. Ez a másik jolly joker hentesem. Itt viszont már 90%-os sikerrel jártam, egy dolog hibádzott csak: nem volt füstölt nyelv... egy füstölt csülök váltotta ezt ki. Szóval tegnap délután - miután a Zápor utcai kedvenc cipőboltomban megint elcsábultam egy nem feltétlenül szükséges, de annál különlegesebb és otthagyhatatlan cipőre - fel is készítettem a kocsonyát. Délután ~3 órától ma reggelig főtt. A füstölt csülköt kuktában, külön főztem meg. A körmöket és a farkat reggel kicsontoztam, hogy már ezzel se kelljen bajlódni evés közben. Aztán szétporcióztam és ki a teraszra... csakhogy mint írtam kb. tavaszi idő van... Így most már hűtőben próbál aszpikosodni. Mivel tegnap sem tudtam enni még a kocsonyából meg ma sem, így csak kellett még főzni valamit. Tegnap egy újhullámos zöldborsó főzeléket készítettem (ld. recept lejjebb) fokhagymás sült oldalassal, ma pedig.... ha vasárnap, akkor valami fincsi édes dolog sem jönne rosszul. Rákívántam először a szilvásgombócra, aztán az egyszerűség kedvéért inkább a túrógombóc mellett döntöttem:

Kocsonya:
1 kg fül
3 db köröm
1 db farok
1 db füstölt csülök
1 fej vöröshagyma
1 db fehérrépa
3 db sárgarépa
2 db krumpli (a nagymamám a húslevesbe is mindig tett, mondván, hogy segít abban, hogy ne legyen zavaros. 
~1 fej foghagyma
Szemes fekete bors
Babérlevél
Só
A husit jó alaposan átmostam és igyekeztem tökéletesen szőrteleníteni. Nincs is annál kiábrándítóbb szerintem, mint mikor jóízűen eszel egy finom ételt és a húson oda nem illő részek vannak (toklász, szőr stb) Erre mindig kínosan ügyelek, és sok időt töltök emiatt az előkészítéssel, de szerintem abszolút megéri. Szóval a szőrtelenítés... sokat segít egy eldobható borotva, ha nem akarod, hogy az egész lakást átjárja a gáztűzhely feletti perzselést követő égett szaruszag. Miután az összes hozzávalót megmostam, megpucoltam, minden mehet bele a legnagyobb fazékba, vízzel felönt, és ahogy a nagykönyvben megvan írva, a legkisebb láng legkisebb fokozatán főtt 18 órán át. Fontos odafigyelni az elején, hogy amikor elkezd gyöngyözni, a tetején elkezd habosodni. Ezt mindenképp érdemes leszedegetni folyamatosan, mert az elég undi és ettől is zavaros lehet a cucc. 

Az apróra vágott hagymát vajon ledinszteltem, majd mivel az oldalast a zsír mellett sörrel locsolgattam, kéznél volt a sör. Gondoltam mi baja lehet a borsónak, ha kicsit meglöttyintem :P Szóval sörrel+vízzel+fűszerekkel megpároltam a borsót. Aztán egy részét kiszedtem, amikor már megpuhult, a többi lábosban maradt részét leturmixoltam és hozzáadtam a tejfölt. A végén a kiszedett szemes részt visszaborítottam, átrottyan még egyszer és már kész is :)

A hétvégéhez hozzátartozik még, hogy pénteken Bálint barátommal elmentünk az Erkelbe a Lammermoori Lucia bemutatójára. Túl nagy reményeket nem mertem fűzni hozzá, mivel már csalódtam egy-két rendezésben az Erkelben. Nem igazán csípem, amikor a klasszikus darabokban a díszlet és a jelmezek hipermodern. Azt pedig még kevésbé szeretem, amikor beugrósok énekelnek. Amikor felhúzták a függönyt, összenéztünk Bálinttal morcosan... A díszlet gyakorlatilag homlokzati csőállvány volt, a jelmezek meg... hát furák... két énekes is lebetegedett (nyilván ezt felróni nem lenne szép), de az élvezeti értékéből sokat elvettek a beugrók. 
Pedig egész jól indult... egy ideje szeretek főzés közben olasz operákat hallgatni, és az elején egészen meg is jött a kedvem a főzéshez... aztán sajnos egyre rémesebb lett a helyzet... Bálinton is láttam, hogy nagyon kínlódik. Az első szünetben megittuk a második kör pezsgőt, de ez sem segített... Végül úgy döntöttünk, hogy a harmadik felvonás helyett megyünk és eszünk egy steaket. A Szilvakék Paradicsom Bálinték törzshelye opera után, mert ott 10 után is nyitva van még a konyha, így ezt vettük célba. Hát koppantunk... egy üres hely sem volt. A mekiben kötöttünk ki végül, és toltam egy McRoyal menüt... ez nem a mi napunk volt :D