Tegnap reggel 5:38-kor rettenet torokfájással ébredtem, de muszáj volt kimásznom az ágyból, irány Sárvár. Benyomtam egy neocitrant a reggeli kávém helyett (már szörnyű indítás), a túrázós literes termoszomba meg lefőztem egy nagy adag citromos-mézes kamillateát az útra és be az autóba. Levezettem, elintéztem a munkaügyeket, majd meglátogattam egy kedves rokonomat Vönöckön, Celldömölk mellett. Ili a rokonságom egyik legnehezebb helyzetben élő tagja, de a szíve hatalmas :) Ha meglátogatom, a fél csomagtartó tele van finomabbnál finomabb falusi cuccokkal. Sokszor már nem is szólok neki, hogy érkezem, vagy csak az utolsó pillanatban, hogy ne vigye túlzásba a vendégvárást :)
Persze tegnap sem tudtam üres kézzel elindulni tőle. Kaptam nem kevés körtét (ezekből majd egy jó körtés-almás pitét tervezek sütni), szőlőt, 2 pár házikolbászt, egy csillagtököt és egy cukkinit, na meg útravalót az ebédből.
Amikor hazaértem, már éreztem, hogy gyanús a helyzet, mert bőrdzsekiben és sálban is fáztam, míg a többi ember az utcán egy szál pólóban rohangált. Gyorsan vettem egy kis töpörtyűkrémet, lilahagymát, paprikát, paradicsomot, gyömbért, citromot. Főztem egy adag mézes-citromos gyömbérteát, betoltam két karéj kenyeret töpörtyűkrémmel meg egy nagy fej lilahagymával, amit bizti, ami bizti egy pálesszal is leöblítettem kizárólag torokfertőtlenítés céljából :P
A tegnapi kúrát folytatva ma pedig elkészítettem a friss cukkiniből egy jó, tartalmas krémlevest, amihez feltétnek kolbászchipset is sütöttem :P
A múlt heti tankonyhai gyakorlatunkon két új eljárást tanultam a levesek dúsítására: a legírozást és a montírozást. Irtó egyszerű eljárásokról van szó, viszont nagyon sokat dobnak az ételek élvezeti értékén.
Technológiai sorrendben először legírozunk: a krémlevest pürésítés után levesszük a tűzről, 1 dl tejszínben jó alaposan elkeverünk 1 db tojás sárgáját, majd ezt szűrőn keresztül (a tojás jégzsinórja ne menjen bele a levesbe) hozzáöntjük a még forró leveshez és már nem főzzük tovább. Hátránya, hogy ez már nem melegíthető újra, mert a tojás sárgája kipelyhesedik a forralástól. Emiatt tálalás előtt szabad csak legírozni.
A montírozás pedig csak szimplán annyi, hogy az elkészült leves tetejére vajdarabkákat csipkedünk, ami meggátolja a leves bőrösödését illetve ha jó fajta házi vajat használunk, extra finom illata és állaga lesz a levesünknek.
Bréking!!! Ha már tejszínnel legírozunk, figyeljetek oda, hogy mi kerül bevásárláskor a kosárba. A főzőtejszín óriási nagy kamu! Ha tejszínt vesztek, ne nyúljatok a ~12-20 %-os zsírtartalmú tejszerű valamikhez. Találtam egy jó cikket a tejszínek tesztjéről, akit érdekel bővebben a téma, ajánlom. Arra figyeljetek viszont -ha nem házi tejszínt vesztek a piacon - hogy a habtejszíneket néha cukrozzák. Egyszer Horvátországban vitorlázáskor el akartam kápráztatni az útitársaimat egy tejszínes, fokhagymás pancetta-s tésztával, ami ehetetlen lett az édes tejszíntől... kitálaltam a kaját, vártam az elismerő szavakat, de csak az undor látszott mindenki arcán... aztán én is megkóstoltam, hogy mit alkottam... majd feltúrtam a kukát, előkerestem a tejszínként vásárolt cuccot, amin persze csak horvát feliratok voltak... így haleledel lett a fincsi tésztából... :D
Na de most akkor kanyarodjunk végre vissza a
Fokhagymás cukkini-krémleveshez:
Hozzávalók:
1 db közepes cukkini
1 fej fokhagyma (durvulósan, hogy kiűzze a náthát :P )
1 db közepes burgonya (sűrítés céljából)
2 tojás sárgája
só, bors, szerecsendió
2 dl tejszín
vaj a tetejére
A lereszelt cukkinit az áttört fokhagymával és a felkockázott burgonyával feltettem főni, sóval, borssal ízesítettem a főzőlevet. Amikor a cukkini már teljesen megpuhult, levettem a tűzről, botmixerrel pürésítettem a cuccot, utánízesítettem (a pürésítés után újra be kell állítani az élet, khhm... akarom mondani az étel sóját ;) ), majd annyit kivettem belőle, ami egy evésre kell (a többit félretettem vacsira és majd este folytatom innen). Egy tojás sárgáját simára kevertem 1 dl tejszínnel, majd a forró levesből először egy fél, majd egy egész merőkanálnyit hozzáadtam a tejszínes-tojásos cucchoz (hőkiegyenlítés!). Miután már elég meleg lett a legír, mehet az egész a levesbe. Közben a szintén ajcsiba kapott házi kolbászból vékony karikákat szeltem, és zsiradék nélkül serpenyőben lepirítottam mindkét oldalukat. Tálaláskor ment a leves tetejére pici vaj (montír) meg a kolbászkarikák. Kellemesen izzasztó leves, szigorúan szobafogság alatt :D
