Néha bekattan, hogy jó lenne jobban írni, fejlődni ebben is. Miss Kósza Tollával konzultálva találtam egy-két kreatív írás gyakorlatot, amiből az első kettő annyira megtetszett, hogy gondoltam megosztom veletek :) Ha van kedvetek, gondolkodjatok el rajta Ti is, hogy mik lennétek ha... de ne zsigerből a kedvenc dolgaitokra gondoljatok.
Ha állat lennék, sirály lennék. Vitorláznék a sós ardriai levegőben, a friss halakat a csőrömmel kikapnám a hullámzó tengerből, a kikötők lámpaoszlopain sütkéreznék a napsütésben, este pedig figyelném a promenádon sétálókat.
Ha növény lennék, mangrove lennék. A gyökereim között időközönként a kristálytiszta tenger sós vize hullámzana, színes halak úszkálnának.
Ha gyümölcs lennék, illatos vöröses sárgás színű mangó lennék. Kézbe simuló szív formám lédús húst rejtene.
Ha étel lennék, egy francia quiche lennék. Kívül és alul ropogós aranybarna tésztával, belül lágy, fűszeres, hagymás töltelékkel.
Ha fűszer lennék, csillagánizs lennék. A szabályos csillag formájú aranybarna durva héjamon belül fényes, gyöngyszerű magokat rejtenék, és a keleti piacok illatát idézném az emberek emlékezetébe.
Ha gép lennék, egy hifi lennék és a legszebb zenéket játszanám az emberek örömére. Mosolyt csalnék az arcokra, vígaszt hoznék a szívekbe.
Ha ruhaanyag lennék, természetes, lágy szövésű, halványkék vászon lennék.
Ha város lennék, egy toszkán kisváros lennék. Utcaköveimet évezredek óta koptatták volna lakóim és a hozzám látogatók.
Ha ország lennék, Olaszország lennék.
Ha törvény lennék, a szeretet törvénye lennék.
Ha zenei műfaj lennék, akusztikus, lírikus rock lennék, csellóval, hegedűvel, zongorával.
Ha játékszer lennék, egy Götz baba lennék. Mosolygós, hosszú hajú, szép ruhákban.
A második gyakorlat az volt, hogy a vastaggal szedett részt be kellett fejezni, de jól megfontoltan.
Én soha nem ölnék embert.
Én mindig próbálok udvarias és kedves lenni a környezetemmel.
Én abban hiszek, hogy az egyenes út a legrövidebb.
Nem értem, hogy az emberek hogy képesek se szó, se beszéd kilépni egymás életéből.
Ahogy a facebook oldalamon már láthattátok, hétvégén jó kis vendégsereg járt nálam a vizsgára készülés apropóján. Többféle édességet készítettem a szolid 15-16 fős csipetcsapatnak, de a konklúzió az volt, hogy a málnás créme brulée és a diópuding volt a sztár :) Az utóbbi receptjét többen is kérték, így ma ezt osztom meg veletek (az egyik vizsgatételem ez, sulis recept):
Diópuding
Hozzávalók:
45 g finomra tört babapiskóta + annyi tej (vagy tejszín) amennyit felvesz, hogy pépes legyen
54 g darált dió
3 egész tojás
36 g vaj
45 g porcukor
15 g rum
1 citrom és 1 narancs lereszelt héja
A 3 tojás sárgáját a szoba hőmérsékletű vajjal és cukor 1/3-ával ki kell habosítani (gépi habverővel), hozzáadjuk a beáztatott morzsát, a diót, a rumot és a citrushéjakat. Az igazat megvallva én csempésztem hozzá két csomag vaníliás cukrot is :P 4-5 pudingformát ki kell vajazni, kristálycukorral beszórni. Na ekkor kell a fehérjéket a cukor 2/3-ával szépen kihabosítani (először cukor nélkül, ilyenkor még egy csipet sót is szoktam beletenni, aztán amikor kb félig felverődött, akkor kell a cukrot fokozatosan hozzáadni). A habot lazán hozzákeverjük a diós masszához, majd a formákba adagoljuk úgy, hogy ne legyen teljesen tele, mert nőni fog.
Na és akkor én itt csaltam egy kicsit, mert nem volt elég nagy lábosom. Elvileg egy nagy lábosba kellene a formákat beleállítani, feltölteni vízzel, alufóliával 2/3-ig lefedni és gyöngyöző forrásban tartani 50-55 percig. Én viszont egy nagyobb tepsibe raktam be a formákat, amibe vizet öntöttem. 120 fokos sütőben sütöttem 50 percig. Így viszont csak felfújtnak lehetne hivatalosan nevezni. Nagyon fincsi cucc és a csokiszósz is zseniális, azt is megosztom majd veletek ;)
/PS.1: amikor befejeztem ezt az írást, az jutott eszembe, hogy ez a blog lassan a kedvenc receptjeim gyűjteménye lesz, és ha egyszer majd lesznek unokáim, akkor majd vajon innen fogják olvasni, tanulni a nagyi receptjeit, ahogy én még a megsárgult papírokon kézzel írt recepteket böngészem néha a dédnagyanyáim és nagyanyáim örökségében... ??? Milyen furcsán alakulnak át dolgok... nyilván nekem is van nem kevés kézzel írt cetlim, meg őrzöm a családi receptkincseket, de vajon ez lesz jövő...???/
/PS.2: a csokiszósz tálalása iszonyat bénára sikerült... de nem nagyon volt időm újra tálalni bokros konyhai teendőim mellett... :/ Ezt még gyakorolni, finomítani kell.../
