Az egyenlítőn átrepülve érkeztünk meg Surabaya-ba, Jávára, a reptérről pedig taxikkal folytattuk az utunkat Malangba. Itt elfoglaltuk a szállásunkat egy nagyon hangulatos, szép vendégházban, majd a nyakunkba vettük a várost, hogy valami ennivalót szerezzünk. Végül egy ígéretesnek tűnő helyre, a Mie Cobek nevű büfébe tértünk be és nem is csalódtunk. A mie indonézül tésztát jelent, így csak tésztaételek voltak itt, de ekkor még kifejezetten jól esett ez is. Nagy reményeket fűztem a helyi ételekhez, de hamar kiderült, hogy azért nem kell csúcsgasztronómiára számítani, viszont éhen nem maradtunk egyszer sem. Kaja után felfedeztük a helyi szupermarketet, ahol szemünk, szánk tátva maradt. Gyönyörű zöldségek, gyümölcsök, seafood és mindenből fantasztikus kínálat. Végig szerettem volna kóstolni minden helyi gyümölcsöt, így estére vettem is kígyó- és sárkánygyümölcsöt :) Na meg bevásároltunk egy kis sört meeeg... én nem dohányzom... de tényleg nem... de az a szegfűszeges cigi - a Djarum - az nagyon király :) Így két hétig dohányoztam... nem keveset :D Szóval vettünk Djarumot is bőven, kiültünk a teraszra és folytattuk az ismerkedést a még mindig nem teljes csapattal. A többiek hoztak friss ananászt, papaját, én megpucoltam a kígyót meg a sárkányt, felpattintottunk néhány sört, aztán bezuhantunk az ágyba. A jetlag viszont még mindig dolgozott, így hajnali 3-kor ismét kipattant a szemem... szerencsére ezzel nem voltam egyedül, így Magdival neki is ültünk kávézni, hogy ha már ez van, legalább jól induljon a nap :D
Reggel csatlakozott hozzánk még két srác Londonból, így már a teljes csapattal indultunk el felfedezni az első vulkánunkat.
Út közben Kristóf, az egyik útitársam merész dolgot tett... vett egy adag puffasztott csirkelábat... amikor elindultam otthonról, megfogadtam, hogy minden kaját ki fogok próbálni, a legbizarrabbakat is :D Nyilván nem utasítottam vissza ezt sem... hát de na... sok mindent visszasírok az Ázsiában töltött 2,5 hétből így egy hideg pesti estén, de ezt épp nem :) Na meg Ernő is bepróbálkozott egy helyi különlegességgel... hal chips... a szálkák is ropogtak a fogam alatt... na ez sem lett kedvenc, maradtam a Pringles-nél inkább :D
Szóval dzsipekkel kirándultunk lélegzetelállító tájakon át az első kilátópontunkig, ahol meglestük egyenlőre még távolról a Bromo és a Semeru vulkánokat. Az utóbbi épp pöffentett egy kis füstöt is a tiszteletünkre :) Aztán visszapattantunk a dzsipekbe és közelebb merészkedtünk Bromo őnagyságához, aki brummogva köszöntött minket :) A kráter peremére egy lépcsősoron át jutottunk el, ahol már szinte alig hallottuk egymást a vulkán morgolódásától... kaptunk egy kis ízelítőt a természet erejéből... :) A vulkánok után még ellátogattunk egy csodaszép vízeséshez egy esőerdő közepén, ahol "G-dúrban zúgták a fákon a kabócák, hogy láss csodát, láss ezer csodát"... de ez is csak egy rapidrandi lett, mert már várt minket a malangi vasútállomás, ahonnan meglepően kulturált vonattal (és némi whisky mámorban úszva :P) zúztunk vissza Surabayába, szintén egy egyéjszakás szállásra, hogy másnap Lombok felé vegyük az irányt.
Egy-két érdekesség még:
1: Jáván brutál a népsűrűség, és szinte mindenki robogóval közlekedik. A budapesti péntek délutáni csúcsforgalom lófing ahhoz képest... viszont az emberek viszonylag türelmesen bírják ezt... nem nyomták agyba-főbe a dudát, nem káromkodnak... Pl. a malangi szállással szemben volt a szupermarket, ahová csak a helyiek segítségével tudtunk átjutni, akik leállították nekünk a forgalmat... és ehhez mosolyogtak :D
2: Vidéken a robogók tankolására nagyon mókás "benzinkutakat" hoztak létre: kb. mint egy csirkeketrec, kis lakattal. Ebben sorakoznak 1-1,5 literes üveg palackok, bennük a különböző színű/típusú üzemanyagokkal...
3: Mielőtt útnak indultam, igyekeztem néhány dolgot megtudni Indonéziáról. Olvastam néhány blogbejegyzést, beleolvastam útikönyvekbe stb... az egyik bloggernél találtam egy írást az indonéz vécékről. Szóval aki járt már a balkánon, annak ismerős lehet a guggolós megoldás. A kulturáltabb helyeken az angol vécéhez hasonlóan ezt le lehet öblíteni egy gomb segítségével. Csakhogy vidéken még gomb sincs... van egy beton teknő a guggolós fajansz mellett, amibe valamilyen kétes eredetű víz csordogál... ebbe lazán belehajítanak egy nyeles műanyag vödröt, amivel merhetsz elegendő vizet a cucc leöblítéséhez... Az illető blogger arról is beszámolt, hogy az indonézek bele is mossák alsó fertályukat dolguk végeztével ezekbe a beton vályúkba... na amikor a Bromora mentünk fel, akkor találkoztam először ezzel a megoldással... de hát a szükség nagy úr, na meg alapvetően nem tartom magam nagyon finnyásnak... de amikor hozzányúltam ehhez a műanyag vödörhöz... hát na... utána egyből borítottam a kézfertőtlenítő zselét a kezemre :D Itt viszont azt is megjegyezném, hogy a legtöbb kézfertőtlenítő az első 2-3 napban fogyott... aztán szépen lassan kezdtem elengedni higiéniát is... főleg a 4 napos lomboki vulkán trekkingen... de erről majd később :P 
