Indonézia: Bali - Flores - Komodói elsárkányosodás

Bevallom nőiesen, az előző bejegyzéssel együtt ez is a repülőn született Londonból hazafelé. Már nem szikrázik a szemem az éhségtől (hogy egy nagyon kedves ismerősömet idézzem :)), megkaptam a baguettem :D

Szóval utolsó nap Balin nem kellett túl korán kelni, dél tájt indult a gépünk. Kényelmesen megreggeliztünk, majd a csomagokkal együtt 3-4 taxiba szálltunk. Hát itt egy nagyon-nagyon érdekes élményben volt részünk, amit azóta is emlegetünk páran: képzeljetek el egy alacsony indonéz fickót (jó sötét bőr, hosszú, fekete haj), bajusszal, kalappal a fején, amiben kakastollak vannak (a képet Bécitől loptam). Na hát ő volt Hot Chili. Hot Chili persze a 'művészneve' volt drága sofőrünknek, aki teljesen bolond ember... Sírva röhögtük végig az utat Ubudból Denpasarba, a reptérre. Hot Chilitől megtudtuk, hogy az ausztrál nőket nagyon nehéz... khmm... szóval az ausztrál nőknek nagyon nehéz a kedvükbe járniuk a férfiaknak, mert eléggé tágas adottságokkal rendelkeznek. De Chilink Hot Chilije olyan, hogy azzal minden ausztrál nő nagyon elégedett, így mindig őt hívják némi extra szolgáltatást is remélve... Na amikor a sztori idáig eljutott, jöttet a szerenádok... Mindannyiunknak énekelt egy szép nótát, improvizált, ékes angol dalszöveggel... Na itt már patakokban folytak könnyeim, de nem bánatomban és nem is meghatottságomban :D
Végül túléltük ezt a megrázó élményt is, és átrepültünk Floresre. A szállásunk nagyon ígéretesnek tűnt elsőre, egyből welcome drinkkel fogadtak minket, kapunk egy-egy narancslevet. És ekkor elindult az ereszd el a hajamat üzemmód... Előkerült egy üveg vodka... Gyorsan elfoglaltuk a szállást, majd a szokásos megbeszélés a medencénél volt, amire Gábor és Sándor bedobták a közösbe a reptéren szerzett itókáikat... Annyit mondok csak el az estéről, hogy miután a medencében kiáztattuk magunkat, megéheztünk, felmentünk az étterembe, ahol az oroszok(!) úgy találták, hogy jobb lesz nekik, ha visszavonulnak... :D A többit mindenkinek a képzeletére bízom :D
Másnap viszont extrán nehezített volt: viszonylag korán keltünk (némi macskajajjal) és indultunk hajózni. Egy nagyon mókás, régi, hálófülkés fa hajóval indultunk neki felfedezni az indonéz szigetvilágot testközelből. Az utunk első felében csak pilláztunk, ébredeztünk és gyönyörködtünk az azúrkék vízben és a néhol kopasz, néhol zöldellő lakatlan szigetecskékben. Aztán megérkeztünk a Komodói Nemzeti Parkba sárkánygyíkokat lesni. 
Az utazás előtt pár héttel az egyik bejegyzésemben írtam arról, hogy mi lennék ha... Itt azt írtam, hogy ha növény lennék, mangrove fa lennék. Akkor még nem is sejtettem, hogy testközelből is menézhetem majd ezeket a baromi érdekes és hasznos növényeket... Miután kigyönyörködtem magam a mangrove erdőben, a közepes (~3 km) hosszú túrára fizettünk be, de én nagggyon kínlódtam. Forróság volt, nem vittem elég vizet, szédültem. Érdekes volt, hogy ezek a dögök úgy beleolvadnak a környezetükbe, hogy avatatlan szem észre sem veszi őket. A túra során két guide kísért minket, akiknél egy-egy villás végű fa bot volt, hogy megvédjenek minket a 2-3 m-es gyíkok esetleges támadásától... :D Na hát nagy nehezen végigjártuk a túrát, majd vissza a hajóra. Itt már vártak minket a snorkel cuccok, én meg kívül-belül szomjaztam a vizet :) Kikötöttünk egy fehér homokos lakatlan szigetnél, ahol egy fickó kókuszt árult. Béci meghívott minket egy-egy kókuszra, amiből először kiittuk a levet, majd az árus szétkapta és megettük a húsát is. Nagyon finom, puha volt :) Aztán nézegettük kicsit még a kék, sárga, fekete stb halakat és hazafelé vettük az irányt. Ez az este egész szolid volt: medencézés, a szálláson vacsiztunk, beszélgettünk.