Indonézia, Bali 2. - szarkávé, bringa, rizsföldek

Reggel végre nem kellett túl korán kelnünk, kényelmesen meg tudtunk kávézni szobánk teraszán, kellemes zenéket hallgatva, majd a reggelit szállásunk szép kis kertjében szolgálták fel. Érdekes kombókból lehetett választani és végül töltött édesburgonyát ettem rántottával, amit nem bántam meg. Nagyon jól esett és adott energiát bőven az aznapi programhoz. Reggeli után ismét kisbuszokba szálltunk és  elindultunk megkóstolni egy igazi szarkávét :D Ellátogattunk az Oka Agriculture nevű helyre, ami egy szép teraszos kávéház? volt. Itt bemutatták, hogy hogy is néz ki a kávécserje, a kakaófa, a fahéj, a kígyógyümölcs fája stb, láttunk pár cibetmacsekot ketrecben, aztán jött egy vegyes kávé-tea kóstoló (12 féle összesen) A teák nem voltak rosszak, a kávék viszont leginkább a Nescafé 3in1-re emlékeztettek, nem igazi főzött kávék voltak szerintem. Aztán megmutatták, hogy hogy is néz ki a kávébab, miután az a drága állat megette, majd kikakkantotta, hogy néz ki tisztítás után nyersen, majd megleshettük a kávé pörkölését is hagyományos módszerrel. Utána jött a medzsik, egy tök jópofa kávéfőzővel lefőztek 17 adag Kopi Luwakot, azaz cibetkávét, amit aztán megkóstolhattunk.  Finom volt, de az igazat megvallva nem estem azért annyira hanyatt tőle. 
Miután aznapi koffeinszintem már majdnem elérte a megszokottat, elindultunk Bali egyik vulkánjára, a Baturra. Az Agung, ami utazásunk előtt 1-2 héttel elkezdett mozgolódni, és aminek 12 km-es körzetéből evakuálták a lakosokat (~100-150 000 fő!), viszonylag nyugiban volt, amíg ott voltunk, pedig néhány nagyon szurkoltunk, hogy legyen egy kis extra izgalom, ha már vulkán túrára jöttünk... na meg hátha úgy kicsit elhúzódhat a nyaralás, de az Agung önmegtartóztató volt, még csak a lábunkat sem remegtette meg :D
Szóval kisbuszokkal felmentünk a Baturra, ahol az aznapi program helyi szervezője reggelivel várt minket. Na itt a körülmények érdekesek voltak, viszont a legfinomabb banános palacsintát itt ettem. A banánra vmi barna szirupot löttyintettünk (állítólag pálmacukor szirup), aminek a tartókájára legyek ezrei csaptak le folyamatosan... na meg ránk is... a pala finomsága sem tudta végül ellensúlyozni az undoromat, ami kialakult. A mosdóról meg nem is beszélve :D
Béci jó tanáremberhez híven itt is megtartotta kisebb földrajzóráját (én meg rendetlen diákként fotóztam), majd a nagyszerű másodreggelink után ismét vissza a buszokba és végre-végre bringa. Azaz ekkor még nem ezt éreztem, merthogy reggel óta hol szakadt az eső, hol épp nem, de végig szép kis fellegek gyülekeztek. Nem voltam meggyőződve arról, hogy ez az ideális bringaidő. És hát a Batur vulkán Istene sem kegyelmezett nekünk és ő is nyakunkba küldte szorgalmasan az égi áldást. Viszont egy fokkal jobb fej volt, mint a Rinjani Istene, az eső hőmérsékletét egész kellemesre lőtte be, amit egy idő után már kifejezetten élveztem :) Az első állomásunk egy furi vallási szoborhoz vezetett, amit minden évben újra és újra elkészítenek, miután az előzőt elégették. Aztán hamarosan élénkzöld rizsteraszok között találtuk magunkat, ahol végre közelebbről is meglestem, hogy is néz ki a teljes növény. Az utunk néhol dimbes-dombos részeken vezetett, egészen alacsony forgalmú utakon, amiken baromira élveztem, hogy meg lehet engedni a bringát. (Megint rájöttem, hogy mennyire hiányzik a biciklizés az életemből. Jó lenne venni egyet, de sajnos a picike lakásomban nem tudom hová tenni, na meg a pesti forgalom nekem nem adja ezt a szabadság érzést :) ) Az utunk több kisebb településen át vezetett, amik már kicsit hangulatosabbak, autentikusabbak voltak, mint Ubud. Az utcákon felgyűlt nagy tócsákba pedig jó nagy lendülettel gurultam bele és baromira élveztem a lábamra felcsapódó langyos vizet (meg a rosszalkodást is :P ) A móka viszont sajnos hamarabb véget ért, mint gondoltam, jó lett volna még tekerni pár órát. Viszont a bringás végállomásunk egyben az ebédünk színhelye is volt, ami nagyon bejött. Egy kívülről teljesen átlagosnak tűnő indonéz családi ház udvarán tettük le a bringákat. Ahogy egyre beljebb haladtunk az udvaron, úgy tárult a szemünk elé egy helyi család mindennapi élete. Két disznó, harci kakasok fonott ketrecekben, kiscsirkék szaladgáltak a lábunk alatt szabadon stb. Aztán még egy kicsit hátrébb tereltek minket a kert végébe, ahol egy szép teraszon vártak már minket a gőzölgő finomságok. Az igazi indonéz kajákból azt hiszem itt ettük a legjobbakat. Még a legfinnyásabbak is jól belaktak :) Volt itt minden: nasi goreng (sült rizs), mie goreng (sült tészta), ayam (csirke), vmi szejtán szerű cucc, tofu, zöldségek, mogyorószósz, gyümölcsök stb. Szóval jókat ettünk, ittunk egy-egy Bintangot, gyönyörködtünk a panorámában, aztán szép lassan megindultunk a szállás felé. Az estét ismét abban az étteremben töltöttük, amit előző nap már leteszteltünk. Szamoszát meg epres-rebarbarás pitét toltam, meg hát néhány mojitot... meg néhány Bintangot... merthogy aznap is épp beestünk a happy hours-re, de most már előrelátóan rendeltünk, hogy  happy hours után se maradjunk nagyon szomjan :P Szerencsére másnap sem kellett korán kelni, így  nem óvatoskodtuk el az estét, de nem is vittük túlzásba :) Olyan csak egyszer fordult elő az utazás során, de arról majd később (spoiler :P)

(Lapozzátok végig a galériát, érdemes :) )